20.rész*Újabb lélekzuhanás

Sophie

Nagyot nyeltem, amikor is Jake-re pillantottam. Bólintottam, majd visszafordultam az előttem álló srác felé. Derekamat szorosan fogta, miközben lemosolyogott rám édesen. Arcomat mellkasába fúrtam, amellyel jót nevetett. Lehajolt, s nyakamba csókolt. Arcomat kezei közé vette, s mélyen szemeimbe nézett. 

- Csináltassuk meg - szólalt fel.

- Micsoda? - döbbentem meg. 

- Te magadra varratod a hajót, én pedig egy iránytűt - felelte. 

- Megmagyarázod? 

- Utazás. Ezzel kezdődött minden, a kapcsolatunk. - simított végig arcomon. - Iránytű, mindig a helyes utat mutatná hozzád. 

- Luke, én nem is tudom. 

- Itt leszek melletted mindig, ne félj - csókolt meg puhán. 

- Jöttök fiatalok? - jelent meg barátnőm. 

Luke egybefonta ujjainkat, s bevezetett vissza a szalonba. Jake-et, Luke egyből beavatta a tervünkbe. A művész azonnal papírra is kezdte vetni Luke mintáját. Miután elkészült engem a székbe parancsolt, mint első alanyt. Izgatottan figyeltem minden egyes mozdulatát. Félelem még bennem volt, de kezdett elmúlni, ahogyan Luke letelepedett mellém, és kezemet övébe vette. Bíztatóan rám mosolygott, s nyugtatóan kézfejemet megcsókolta. Amint a pihéket is eltüntette Jake borotvával, lefertőtlenítette, s felragasztotta a mintát, neki is kezébe is vette a kis szerkezetet. Luke-ra vezettem pillantásom újra, s szinte végig az ő arcát fürkésztem, míg a tű mintát a bőrömbe véste. Talán öt percbe telt, míg az igen apró rajz örökre bőrömbe vésődött. Jake letörölte, s bekente a pirosló felületet, mielőtt lefedte volna fóliával.
- Büszke vagyok rád - hajolt hozzám Luke. - Szabad? - mosolygott szemtelenül, s meg nem várva válaszom ajkait finoman enyéimre illesztette. Csupán ajkai puhaságát éreztem, még is mindennél többet jelentett.
- Jól van gerlepár, igyekezzünk - zavarta meg a pillanatot Lucy.
- Ne féltékenykedj - vetette oda nevetve Luke.
- Kösz, tökéletesen megvagyok.
- Na jó, akkor jöjjön a következő - szólt közbe Jake.
Helyet cseréltünk barátommal, aki minden aggodalom nélkül helyezte magát kényelembe. Ujjait rákulcsolta enyémre, csupán csak az érzés miatt. Félelmet még mindig nem láttam szemeibe. Ugyan azokat a műveleteket hajtotta végre Jake, Luke kezén, mint az enyémén is. Most, hogy az enyém már készen volt, könnyedén néztem végig ahogyan barátom karján szántott végig az éles tű. Minden szemrebbenés nélkül tűrte az enyhe fájdalmat. Kicsivel több időbe telt neki felvarrni az iránytűt, mint nekem a hajót. Amikor is végre elkészült Jake újabb műve, kifizettük neki, majd elköszöntünk barátnőmtől, s barátjától.
Pillanatok alatt találtam magam a már jól ismert, hatalmas hófehér autóba. Luke minden kérdezés nélkül hajtott egyenesen a lakásomhoz. Út közben egyikünk sem szólalt meg. Hiába is volt megbeszélni valónk, azt várattuk.

****

Kitártam lakásom ajtaját, amelyen Luke udvariasan előre is engedett. Ahogyan bezárult az ajtó mögöttünk, nagyon nyeltem. Szembe fordultam a szőke fiúval, aki csak meredt rám, mielőtt megszüntette a közöttünk lévő teret. Csípőmre simította hatalmas tenyerét, homlokát pedig enyémének döntötte.
- Nyuszi, kérlek - szólalt meg. - Ugye semmi butaságot nem kreáltál azzal kapcsolatban, hogy hova is tűntem el tegnap?
- Lásd be, hogy eléggé érdekes helyzet volt.
- Valóban sírtál? - simított végig orcámon.
- Tagadni úgysem tudom - vontam vállat, s pilláimat lesütöttem. - Mocskosul beléd szerettem, és félek, rettegek, hogy újra elveszítem azt a személy, akit szívem  teljes szeretetével szeretek.
- Sophie - fogta kezei közé arcom. - Kicsim, szeretlek - suttogta, s ajkai bekebelezték enyéimet.
Szinte vészesen faltam száját. Dús felső ajkát beszívtam, s fogaimmal meghúztam. Nyögése ajkaim között halt el, ami hatására elmosolyodtam. Arcomról levezette kezeit oldalamon keresztül, melleimet érintve, s végül fenekemen megállapodva. Belemarkolt, így akkor az én ajkaimon szaladt ki egy nyögés. Felemelt, én pedig már ösztönösen fogtam közre csípőjét combjaimmal. Borostás arcát két oldalt megfogtam, s erőteljesen csókoltam. Szája szélén elhelyezkedő karika hidegen érintett, de félretettem az érzést, s nyelvemet övéhez érintettem. Lerúgta vans cipőit, míg én szandáljaimat, s elindult velem a háló felé. Beérve berúgta maga után az ajtót, amely kényes reccsenéssel mondott ellent neki. Nekinyomott a falnak, s türelmetlenül kezdett el megszabadítani a felsőmtől. Szinte darabjaiban találkozott a szőnyeggel. Lepillantottam a fiúra, aki csak szemtelenül mosolygott fel rám.
- Remélem nem bánod.
- Szemet hunyok felette - kacsintottam rá.
- Hm, az én Sophie-m.
Csókolt meg röviden, majd ajkaimról nyakam érzékeny vonalára tért át. Felzselézett hajába túrtam, amit már kifejtettem, hogy mennyire is utál, még is, ha én teszem, imádja. Szemeimet lehunytam, míg forró ajkai égették amúgy is felhevült bőröm. Melleim közötti völgyön húzta végig nyelvét, ezzel egy nedves csíkot hagyva maga után. Lábaim elengedték csípőjét, ő pedig fenekemet elengedte, s a melltartóm kapcsa után kezdett el kutakodni. Bőrömbe mosolygott, amikor is sikerült levarázsolnia rólam a sima, egyszerű fekete melltartót. Hamar találta e ruhadarabom is meg a szoros kapcsolatot a padlóval. Mellkasára csúsztattam kezem, s hátrafelé kezdtem el terelni, míg végül az ágyon ülve nem találta magát. Lábai között álltam meg, s lepillantottam rá, úgy ahogyan ő éppen fel énreám. Végig tekintetemet, arcomat figyelte, nem pedig a fedetlen mellkasom.
Alsó ajkamat beszívtam miközben megszabadultam a nadrágomtól, majd lovaglóülésbe helyezkedtem ölébe. Azonnal combjaimra vándoroltak hatalmas kezei, míg ajkai enyéimet vonzották be. Kezeimmel pólója szegélyét kerestem meg, s egy határozott mozdulattal szabadítottam meg tőle. Meztelen mellkasaink egybeolvadtak.
- Gyönyörű vagy Sophie - simított végig gerincem vonalán egyik hosszú ujjával.
Zavart mosoly keletkezett arcomon, s nyakhajlatába rejtettem el. Felnevetett, de azonnal vissza is tért a komolyságához, amikor tekintetemmel találkozott.
- Semmi oka annak, hogy zavarba érezd magad - suttogta, s eldőlt velem az ágyon. - Segítesz? - kérdően néztem rá, mire azonnal lepillantott fekete nadrágjára. Puszit nyomtam ajkaira, majd lejjebb csúsztam testén. Remegő ujjakkal oldottam ki sliccét, és toltam le vékony, hosszú lábain a szűk anyagot. Kezét nyújtotta, én pedig könnyen csúsztattam bele enyémet. Magára húzott, és ajkait enyéimre helyezte. Combjaimat feljebb húzta, így ismételten ágyékán ültem. Tisztán éreztem örömét, amelynek még jobban nekinyomtam magam. Felnyögött, de hamar reagált is. Csípőjét felfelé billentette, s szinte másodpercek töredéke alatt találtam magam alatta. Lábaimat sajátjaival tárta széjjelebb, miközben teljesen nekem feszült.
- Luke - nyögtem fel a kecses érzés hatására.
- Minden rendben baba - csókolta meg a fülem alatti vékony bőrt.
Kezei végigsimítottak melleimen, s a fehérnemámnél állapodott meg végül. Szinte pillanatok alatt szabadította meg mind a kettőnket a felesleges, utolsó ruhadaraboktól. Kacéran mosolyodott el, míg nyakánál fogva magamhoz nem vontam. Alkarján támaszkodott meg fejem mellett, s ujjainkat egybefonta, miközben teljesen egybeolvadtunk a forró mámorban.

****

Luke mellkasán pihentem, míg ujjaim haszontalan, felismerhetetlen mintákat alkottak tökéletesen napbarnított bőrén. Ő szorosan ölelt magához, míg ajkai néha édes puszit hagyta fejem búbján. Felpillantottam rá, és egy lusta csókkal ajándékoztam meg.
- Elviselném így a napokat - sóhajtott. - Csak mi ketten.
- Valóban csodás lenne.
- Talán újra elszökhetnénk.
- Tegnap jöttünk meg - támasztottam állam mellkasára nevetve.
- Tehetek róla, hogy annyira csábító ajánlat lenne téged elrabolni?
Éppen szerettem volna felelni erre valamit, amikor is a földön hagyott telefon hangos csörgésbe kezdett. Felsóhajtottam és nagy szemekkel néztem rá. Igyekeztem hatni rá, de felesleges próbálkozásnak bizonyult. Felsóhajtott, arcomra gyors csókot nyomott, majd a készülékért nyúlt. Gondoltam, hogy kis ideig eltart, így felkaptam fürdőköpenyem, és a fürdőbe mentem. Hajamat felkötöttem egy zilált kontyba, megmostam arcom, s visszasiettem Luke-hoz. Ám ami a szobában várt rám, meglepett.
- Elmész? - hangom kétségbeesett volt.
- Sajnálom - pillantott rám, amint rajta volt a pólója.
- Hagyjuk - húztam szorosabban testem köré az anyagot.
- Sophie, kicsim - lépett közelebb.
- Ne - emeltem fel védekezően kezeimet. - Hozzám ne érj.
- Megint gyerekesen viselkedsz.
- Valóban? Én kérek elnézést amit, hogy nem lelkesedem a 'szex és lelépés' dologhoz.
- Mi van? Ugye nem? - nézett értetlenül. - Nem használtalak ki, esküszöm.
- Menned kellene, hiszen biztosan fontos, és már nagyon várnak.
- Soph ..
- Menj - tártam ki szobám ajtaját.
Felkapta cipőit, és már csak a bejárati ajtó árulkodó hangja jelezte: ismételten magamra maradtam átverve.