2014. május 25., vasárnap

8.rész*Egy kis szórakozás

Sophie

Álltunk egymás mellett, s egyikünk sem szólalt meg. Majd hirtelen kézen ragadott - ami mostanság igen sűrűbb lett -, és húzni kezdett egy taxi irányába. Felnyitotta az ajtót, s megvárta amíg beszálltam, s követett Ő is. Bediktált egy címet, és már indultunk is.
- Miért is taxival megyünk, a csinos is autód helyett? - vontam kérdőre
- Tudod, lehet fogok inni, és jobb a biztonság.
- Szóval annyira rémes a társaságom, hogy innod kell, hogy elviselj? 
- Ugyan bébi, Te is tudod, hogy mennyire is imádok veled lenni. - kacsintott
Szemeimet forgatva fordultam a másik irányba, és figyeltem az éjszakai fényekben is csodás várost. Alig mehettünk pár percet, amikor egy hely mellett parkoltunk le. Luke kifizette a fuvart, kiszállt, majd kezét nyújtotta, hogy kisegítsen. Kisebb tanakodás után végül tenyerem az övébe simult, és kiszálltam. Csípőmre tette kezét, s bevezetett a kellemes hangulatú étterembe. Leültünk egy asztalhoz, és nem sokkal később egy pincér jelent meg, hogy felvegye az italrendelésünket. Luke és bort rendelt, míg én a narancslénél maradtam.
- Egy egész üveg bor? - néztem rá kérdően - Komolyan gondoltad az ivást, igaz?
- Talán félsz, hogy neked kell hazavinned? 
- Ugyan, ha ezen múlna, itt töltenéd az éjszakát. - nevettem
- Bébi, nem lenne szíved itthagyni. - kacsintott rám
- Ne vedd olyan biztosra.
Pincér visszatért. Letette elém a narancslevem, majd egy újabb poharat. Másikat Luke elé helyezte, majd kinyitotta a palack bort, s töltött mind a kettőnknek. Felvette az ételrendelésünk, és már távozott is.
- Kicsit elnézte a srác, de tessék. - toltam elé az én poharam
- Nem, egyáltalán nem nézte el. - mosolygott - Az a tied. Bármennyire is rajongok a jó borokért, egy üveggel nem szokásom inni. Ha pedig lerészegedni akarok, akkor whisky-t kérek, vagy valami rövidet. 
- Ó, értelek, de én nem iszom.
- Vallás?
- Mi? Nem, dehogy. Meg vagyok keresztelve, de nem nevezem magam vallásosnak. És szoktam inni alkalomattán, de most elég egy mámorban élő ember is. 
- Hidd el, pár pohár bor nem vesz le senkit a lábáról.
- Akkor nem láttál még engem inni. - nevettem 
- Tehát attól tartasz, hogy kettőnk közül, pont Te leszel az, aki ittas állapotba kerül.
- Mondhatjuk így is.
- És, ha megígérem, hogy vigyázom Rád? Tudod, mint akkor este, a klub előtt.
- Akkor nem én voltam a részeg.
- Jó érv, jól megfogalmazva. - mosolygott rám csábosan - Tehát, akkor innál velem egy pohár vörösbort?
- Legyen. - adtam be végül a derekam
Lassan megérkezett a megrendelt vacsoránk. Igazán jól nézett ki a sajátom, és Luke-é is. Közben elfogyott lassacskán az üveg bor is, és mire már észrevettem volna, már egy újabb üveg volt előttünk. Beszélgettünk, s jóízűen nevettünk is néha. Tényleg, most először éreztem magam boldognak Andrew távozása óta. Üres tányérokat a pincér srác elvitte, így magunk maradtunk a boros palackkal, és poharainkkal.
- Elárulsz nekem valamit? - nézett csillogó tekintettel, már mellőlem
- Attól függ. - kuncogtam 
- Miért voltál annyira lelkileg ki, amikor megismertelek? 
Kérdése egyből visszarántott a valóságba. Feljöttek benne az emlékek, a fájdalmasan is keserédes boldog pillanatok. Fogalmam sem volt, hogy mennyire is bízhatok meg benne, bár ez a gondolat rég megkésett már. Hiszen vele utazom körbe a kontinenst, és ez nem éppen komolytalan dolog. 
- Luke..ez - sóhajtottam - Nehéz dolgokon megyek keresztül. 
- Nekem úgy tűnik, hogy remekül megvagy már. Igazán el tudod engedni magad mellettem, és ez jó. 
- Ez nekem nehéz.
- Elhiszem, de remélem tudod, hogy én bármikor meghallgatlak. 
- Igazad van, beszélnem kell róla. - nyögtem - Volt egy barátom, Andrew.. - kezdtem el mindent elmesélni
Sok idő telhetett el amíg én csak meséltem, és meséltem. Luke pedig kedvesen itta szavaimat, néha bele - bele kérdezett, de legtöbbször csak hagyta, hogy magamtól mondjam a dolgokat.
- Szereted még? - kérdezte, amikor befejeztem a mesélést
- Nem tudom. Igazat megvallva egyre kevesebbet gondolok rá. Sőt, melletted teljesen elfelejtettem. - vallottam be
- Tehát tovább léptél.
- Azt hiszem, bár fogalmam sincs. 
- A fekete színhez viszont ragaszkodsz még?
- Luke, ez nehéz nekem. És szerintem nem a ruha dönti el, hogy gyászolok-e vagy sem. - vallottam be - Egyébként nincs is másom. Semmit nem hoztam, ami színes lenne.
- Akkor ezt majd pótoljuk. - emelte poharát - Segítek neked teljesen túllépni.
- Hogyan is tudnál?
- Elsősorban, gyere és táncolj velem. 
Felállt, s kezét nyújtotta. Voltak olyan párok akik lassúztak az élő zenére, de Ők idősebbek voltak. Soha nem tartozott az én világomba a táncolás, de végül belementem. Ebbe is, ahogyan minden olyan dologba, amire Ő próbál meg rábeszélni. 
Kezébe csúsztattam enyémet, s felálltam. Kicsit megingott alattam a talaj, de Ő biztos kézzel tartott. Mosolyra húzta ajkait, én pedig pirulva láttam be, hogy minimálisan becsiccsentettem. Lassan sétáltunk a többi párhoz a kis térbe, ami erre volt kialakítva. Szeme fordított magával, s kezeit csípőmön fonta egybe. Én mellkasán pihentettem meg enyéimet, míg arcomat is ráhajtottam. Andalogni kezdtünk. Egyikünk sem szólalt meg, csupán a kellemes dallamok töltötték be körülöttünk a teret. Sokkal jobban éreztem magam lelkileg, hogy valakinek így kiönthettem a szívem. Úgy érzem kezdünk eléggé közel kerülni egymáshoz, bár nem szeretnék semmit beképzelni, de én nagyon is élvezem a társaságát, s ahogy látom, Ő is az enyémet. Ő az első ember, aki meg tudja nekem adni azt a törődést, odafigyelést, amit más nem.
Két dalt táncoltunk végig, aztán visszasétáltunk az asztalunkhoz. Luke megitta még a pohár borát, aztán kérte a számlát. 
Kisétálva a hűs levegő megcsapott, s éreztem, ahogyan a szédülés is rám tört. Luke felkarját fogtam meg hirtelen, mire egyből felkapta a tekintetét. 
- Rendben vagy? - kérdezte aggódó hangon
- Persze, csak egy pillanat, kérlek. 
- Természetesen. 
- Sétálunk? 
- Azt szerettem volna, de mivel nem vagy a megfelelő állapotban, gondoltam inkább taxival menjünk.
- Sétáljunk, rendben leszek, tényleg.
Sóhajtott, de végül belement. Derekamat átkarolta, én pedig vállához hajtottam a fejem. Így sétáltunk végig, csendben a hotelig. Alig volt negyed óra gyalog, és bár a fejem borzasztóan sajgott, úgy éreztem, hogy tényleg jót tett az esti levegő. Liftben sem engedett el. Szorosan tartott, de én csak egyre rosszabbul lettem, ahogyan elindult a lift felfelé.
- Hé, bébi. - fogta kezei közé arcom - Mindjárt fenn leszünk. 
Igaza lett. Hamar szilárd talajon álltam. Ám ekkor már késő volt. Kikaptam táskámból szobám kulcsát, s egyből felrántottam az ajtót, és a fürdőbe vonultam. Görnyedve, görcsölő hassal adtam ki magamból azt a vacsorát, amelyet jóízűen fogyasztottam el. Lehúztam a wc-t, majd összeszedtem magam, s felálltam. Két kéz fogott át derekamnál, amelyek biztosan tartottak. Csaphoz igyekeztem, nyomomba Luke-al. Sietve mostam meg fogaim, s öblítettem ki a szám.
- Jobban vagy?- kérdezte, miközben leültem az ágyra 
- Mondjuk. - feleltem piruló arccal - Sajnálom, hogy itt kellett lenned.
- Hé. - guggolt le elém, és emelte fel arcom államnál fogva - Ne is mondj ilyen butaságokat. 
- Akkor is kínos. 
- Máskor nem kapsz ennyi alkoholt, ígérem. - mosolygott
- Nem vicces. Soha nem ittam még meg ennyi bort egyszerre, röpke egy óra alatt. - vallottam be
- Figyelj, ilyen állapotban nem hagylak magadra. Átmegyek a szobámba, és áthozom a fontosabb dolgaim.
- Semmi szükség. - nyögtem fájdalmasan
- Ne vitatkozz. Addig Te is készülj el, mire visszajövök aludni tudjunk. Muszáj aludnod. 
- Rendben.
Luke távozott, én pedig összeszedtem a pizsamának szánt rövidnadrágom, és trikóm. Fürdőbe vonultam, és beálltam a zuhany alá. Annyira kínosnak éreztem a helyzetet. Soha nem voltam még ennyire rosszul, így ez engem is meglepett. Csak nem értem, hogy miért is pont most kellett, vagy miért nem pár perccel azután, amikor is már elköszöntünk egymástól.
Hideg zuhany kicsit kijózanított, bár a keserű ízt, még mindig éreztem a számban. Ahogy kiszálltam a zuhany alól, megtörülköztem, és felvettem a kényelmes szettet. Tükör elé állva újra megmostam fogaim, és arcom. Amint teljesen elkészültem visszasétáltam a szobába, ahol az ágyon ülve már Luke-al találtam szemben magam. 
- Bezártam az ajtót, már csak annyi, hogy lefeküdj, és aludj. - felelte - Biztos jobban vagy? Nincs szükséged valamire? - aggodalmaskodott
- Nincs, csak alvásra. 
Bemásztam az ágy egyik oldalára, s a takaró alá bújtam. Luke is követett. Leoltott a még égő lámpát, s bebújt Ő is a takaró alá. Közelebb csúszott. Egymással szemben feküdtünk, végül még közelebb vont, végül mellkasán pihentem már. Illata megcsapott, teljesen elkábított. Csupán csak egy bokszert viselt, ami csak akkor jutott el a tudatomig. Fedetlen mellkasához simultam teljesen.
- Ha bármi van, szólj. Rendben?
- Mindig ennyire aggodalmaskodó vagy? - kérdeztem mosolyogva
- Csak a számomra fontos személyekkel.
- Ó, én az vagyok?
- Hát persze. - mosolygott le rám - Most pedig aludj. - csókolt arcon
- Jó éjszakát.
- Neked is.
Szemhéjaimat lehunytam, s Őt ölelve merültem álomba.

2014. május 16., péntek

7.rész*Szórakozás, s enyhe flörtök

Sophie

Céltalan utazásunk már jó pár napja tart. Igaz már a dátumokat, s napokat sem tudom megnevezni. Minden napunk szinte ugyan olyan. Nappal utazunk, s éjszakára egy motelben telepszünk meg. Külön szobában alszunk, és másnap reggel minden kezdődik a legelejéről.
Az több órás, egész napos autózásnak köszönhetően jobban megismertem a srácot, aki mondhatjuk, hogy elrabolt. Én még számára nem nyíltam meg annyira, s ezzel Ő is tökéletesen tisztában van. Próbálja megfejteni, hogy mi is az én nagy lelki problémám, de valahogy mindig terelem a témát. Valami hülyeséggel rukkolok elő, amit úgy kezel, mintha igaz lenne, ám be kell vallanom. Egyáltalán nem hülye. Átlát rajtam, és bár nem vont újra kérdőre, szemeiben látom, hogy rosszul érinti a folyamatos félrebeszélésem. Mosolya sem őszinte olykor. 
Tisztában vagyok azzal, hogy egyszer muszáj lesz neki elmondanom, hiszen joga van tudni. Ő s rengeteg mindent osztott meg velem. Rosszul is érzem magam, hogy Ő annyira nagylelkű, nyílt velem, míg én teljesen falat emeltem magam köré.
Gondolataimból hangos, már szokásosnak nevezhető kopogtatás rángatott ki. Kimásztam az ágyból, s bőrömet egyből megcsapta a nyitott ablakon át beszűrődő reggeli, még kicsit hűvösnek nevezhető levegő. Ajtóhoz sétáltam, és kitártam. Velem szemben egy boldog arc tulajdonosa állt. Mosolya fertőző volt. Az enyémre is hamar boldogságot csalt, s viszonoztam kedvességét, miközben beengedtem. 
- Ma mit tervezel? - kérdeztem az ágyra ülve - Mondd, hogy nem fogunk egész nap a kocsiban lenni. Már bezártság érzetem van.
- Nyugi bébi. - nevetett - Mit szólnál, ha a mai napot itt töltenénk, és csak holnap indulnánk tovább?
- Jól hangzik. - mosolyogtam rá
- És elmondod, hogy mit fogunk csinálni?
- Lemegyünk a partra. 
- Luke, nem hoztam bikinit.
- Ez komoly? - nézett rám - Egyébként fehérneműben is lehetsz. - kacsintott rám
- Fogd be. - nevettem fel, s felkaron csaptam - Bármennyire is el kell, hogy keserítselek, nem fogok abban nyilvánosság elé menni.
-Ohh. - sóhajtott fel fájdalmasan - Egyébként miért is nem csomagoltál?
- Tudod egy akaratos, önfejű srác nagyon is sietettet.
- Majd mutass be neki, mindenképpen megnevelem.
- Rendben.
- Na jó, öltözz, megyünk vásárolni! - csapta össze tenyereit
Szememet forgatva hagytam ott, és indultam a fürdőbe, hogy összeszedjem magam. Alig tíz percbe telt, mire visszaértem hozzá. Mosollyal arcán mért végig, és állapította meg, hogy megfogadtam a tanácsát. Teljesen váratlanul ért, amikor is kézen ragadott, és egyenesen kihúzott az autójához. Udvariasan tárta ki előttem a jármű ajtaját, majd kerülte meg, és szállt be mellém.
Pár perc után már egy bevásárlóközpont előtt pakolt le. Sietve húzott maga után, egyből a ruha osztályra. Bikiniket nézegettem, de nem tudtam választani. Végül kezeimbe nyomott egy szettet, ami nagyon is elnyerte a tetszésem.
- Próbáld meg. - biccentett a próbafülke irányába
Beadtam a derekam, és a függönyt behúztam hátam mögött. Levetkőztem, s belebújtam az élénk színekben pompázó ruhadarabokba.
- Na megnézhetem? - hallottam meg hangját
- Maradj veszteg Luke.
- Ugyan már bébi. - rántotta el a függönyt
- Remek, mindenki minket figyel. - állapítottam meg
- Semmi pánok, megoldjuk. - mosolygott, beljebb lépett, és elhúzta a függönyt
- Mit csinálsz? - néztem értetlenül
- Megvizsgállak, hogy biztosan láthat-e téged mindenki.
- Luke.. - kezdtem, de félbe szakított
- Fordulj meg. - furcsállóan néztem rá - Na, nyugi kicsi lány. Már mondtam, hogy jó fiú vagyok.
- Hát persze. - nevetve fordultam tengelyem körül
Tükörben láttam, hogy felettébb hosszú ideig legeltette szemét a fenekemen. Megköszörültem a torkom, mire a szemeimbe nézett. Nagyot nyelt. Önelégülten mosolyogtam magamba, hogy ezt a reakciót kitudtam váltani belőle. Folyamatosan azt hajtogatja, hogy mennyire is nem akar tőlem semmit, még is ellenkező jeleket irányít felém.
- Kimennél? Átöltöznék.
- Ó, csak nyugodtan. - kaján vigyorral arcán nézett rám
- Kifelé. - toltam ki a fülkéből
Mivel féltem, hogy visszatalál hozzám, így kapkodva öltöztem vissza a saját ruháimba. Kint nem láttam sehol, így a sorok között kezdtem el visszafelé haladni. Hamar meg is találtam, s csatlakoztam hozzá. Kikapta kezeim közül a szettet, és behelyezte a kosárba. Bedobált még minden félét, amit nem értettem, de csak egyszerűen vállat vont. Kasszához sétáltunk, de sor szinte kígyózott.
- Ez komoly? - nyögtem fel
- Ó, bébi vettél abból a gombát elmulasztó krémből? - hangzott nagyon is nagy hanggal Luke
Összeszűkült szemekkel néztem rá, ahogyan még hasonlóan tett pár ember a körünkbe. Ő csak mocskosul elmosolyodott. Ha játék, legyen játék. - gondoltam magamban
- Hát persze drágám. - mosolyodtam el kedvesen - Na és Te a legkisebb óvszert?
- Bébi, te is tudod, hogy az öcsédnek már nagyobb kell. De ne aggódj, a saját méretemben vettem. - kacsintott rám
Tátott szájjal meredtem rá. Nem hittem el, hogy komolyan így lejárattuk a másikat. Ő valamiért még is nevetett. Aztán körbe néztem, és ahogy észleltem, rá kellett jönnöm, hogy ez bejött. Előrébb kerültünk. Kis idő múlva röhögve sétáltunk ki a parkolóba.
- Őrült vagy. - löktem vállon
- Ugyan bébi, ne mondd, hogy nem élvezted.
Apró mosollyal arcomon tekintettem felé, majd másztam be a kocsiba. Az út igen hamar véget ért. Leparkolt egy kisebb partszakasznál, ahol nem volt annyira sok ember. Gyermekies vidámsággal indult el a víz felé. Ő könnyen volt, az átöltözéssel, hiszen már a hotelben felvette a nadrágját, ami rövidnadrágként is szolgált. Megtorpantam, és körbe néztem a pavilonok irányában. Hamar fel is fedeztem a kihelyezett fa bódét, ami az átöltözésre szolgált. Luke kérdően nézett vissza rám.
- Elmegyek átöltözni. - magyaráztam
- Rendben, menjünk. - fogott kézen, és oda vezetett
Szívem szerint feltettem volna egy kérdést, de inkább hallgattam, s csendbe bevonultam a takarás mögé. Sietve öltöztem át, és igazítottam el magamon a ruhadarabokat. Amint végeztem kiléptem Luke-hoz. Egyből végig pásztázott rajtam igéző szempárjával.
- Csak nézni fogsz, vagy úszunk is? - tettem fel a kérdést
- Sajnálom, csodás vagy.
- Ez csak egy fürdőruha. - nevettem, s oldalba böktem
- Hát persze, csak egy fürdőruha. - motyogta orra alatt
Lassan sétáltunk vissza a parton, és nézelődtünk közben. Végül megtaláltuk a megfelelő szakaszt, se leterítettük a nyugágyakra a törülközőinket. Végigdőltem az ágyon, napszemüvegemet felvettem, s élvezni kezdtem a nap okozta kellemes érzést.
- Ne mondd, hogy egész nap ott fogod süttetni magad. - elégedetlenkedett Luke
- Kell egy kis szín. - magyaráztam meg
- Ahogy gondolod. - bólintott, és magamra hagyott
Míg Ő a tenger felé indult, én felültem, s bekentem testem, hogy a leégést elkerüljem. Már jó ideje feküdhettem, hiszen még elszundítanom is sikerült. Kényelmesen heverésztem, s arra eszméltem, hogy egy hideg test préselődött az enyémhez. Felvisítottam a váratlan érzés miatt. Levettem a szemüvegem, s felnyitottam szemhéjaim, és tekintetem találkozott egy boldogsággal telt szempárral.
- Te idióta vagy. - próbáltam lelökni magamról
- Le kellett valahogy hűtenem a felhevült tested. - kacsintott
- Nem vagy normális. - nyögtem fel - Leszállnál rólam? Agyon nyomsz.
- Ugyan bébi. - mosolygott le rám kajánul - Inkább gyere be velem a vízbe.
- Soha nem adod fel, igaz?
- Látom kezdesz kiismerni. - mászott le rólam, s kezét nyújtotta - Gyere.
Elfogadtam a gesztust, s kezébe csúsztattam enyémet. Lassan sétáltunk lefelé. Talpunk alatt a forró homok besüppedt. Bőrömet megcsapta a hideg sós víz, én pedig hatalmasat sikítottam. Luke csak nevetett, majd karjaiba kapott. Nevettem, míg lábaimmal kapálóztam, de Ő erősen fogott. Nyaka köré fontam kezeimet, s nyakhajlatába rejtettem arcom, ahogyan a hideg habok bőrömhöz értek. Finoman ereszkedett be a hullámok alá, s szeretette meg velem a fájdalmasan hideg vizet.
- Komolyan mondom, hogy őrült vagy. - mondtam, amint újra a víz felszínén voltunk
- Már mintha mondtad volna. - mosolygott le rám, s elengedte lábaim
- Megfagyok.
- Ugyan már. Tűrhető azért.
Karjai csípőm körül voltak. Én felkarját szorongattam. Vészesen közel voltunk egymáshoz, ez neki is feltűnt. Elvesztünk egymás tekintetében. Teljesen magával ragadott. Végül Ő rántott ki ebből a mámorból. Hirtelen ragadt meg, és dobott be a vízbe. Lábaimmal rúgtam vissza magam a talajról, a felszínre.
Mint a gyerekek úgy viselkedtünk. Egymást nyomtuk le a víz alá, és ehhez hasonlókat tettünk. Sokat nevettünk. Valóban jól éreztem magam az ő társaságában. Amikor úgy gondoltuk, hogy már eléggé lejárattuk magunkat beljebb úsztunk. 

****

Estefelé értünk vissza a hotelhez, s Luke egyből közölte is, hogy egy óra múlva legyek készen, ugyanis vacsorázni megyünk. Hajmosás, s forró zuhany után, megszárítottam tincseim, és sminkelni kezdtem. Hajamat szoros copfba kötöttem, a végét pedig egyenesre vasaltam. Táskámhoz lépkedtem, és valami csinosabb szettet kerestem. Alig tíz perc elteltével már meg is találtam a megfelelő viseletet, s magamra vettem. Utolsó simításokat elvégeztem, és már indultam is. Éppen akkor lépet ki Luke is az ajtón, amikor én. Egymással szemben álltunk meg, s erőteljesen végigmért.
- Csinos.
- Köszönöm. - jöttem zavarba kedvességétől
- Indulhatunk?
Bólintottam. Csendben sétáltunk végig a folyosón, egészen a liftig, s szálltunk be abba. Amint leértünk a földszintre, kézen ragadott, s boldog mosollyal arcán kísért ki az éjszakába.

Ps.: Sajnálom, hogycsak most hoztam, de igazság szerint nem látom értelmét enneg a blogomnak..rohamossan csökkent az olvasottság. Tudom, hogy maga az 5sos, és Luke nem a legnépszerűbb, és ehhez hasonlók..sőt az én írásom sem valami csodás, így megértem. Fogalmam sincs, hogy mikor jön az új érsz. xx

2014. május 3., szombat

6.rész*A végtelenségig, és még tovább..



Sophie

Hosszú, folyamatos, végtelenek tűnő útszakasz. Ez amire emlékszem a hirtelen jött utazásunkkal kapcsolatban. Végig kifelé figyeltem, miközben a kis teret a zene töltötte be. Luke csak az utat figyelte komoly tekintettel. Néha egy - egy megjegyzést tett, amire olykor reagáltam is. Fogalmam sincs, hogy meddig bírtam ezt az egészet. 

Kedves ébresztés, arcomat finom ujjak simogattak, s édes szavak hallatszottak. Felnyitottam a szemhéjaim, és tekintetem egyből egybe kapcsolódott egy kék szempárral. Halványan elmosolyodtam zavaromba, mire Ő is. Eltávolodott tőlem, vissza helyezkedett a vezető ülésbe. Feljebb ültem, s akkor vettem észre, hogy egy hotel előtt parkolunk.
- Megérkeztünk. - nézett rám
- Tessék? Még is hova? 
- Itt töltjük az éjszakát, majd reggel megyünk tovább. 
Mire reagálhattam már volna, ki is szállt az autóból. Nehezen, de követtem Őt. Hátra mentem mellé. Kiszedte táskáinkat a hátsó ülésről, bezárta a járművet, és elindult befelé. Én csak álltam. Lábaim nem mozdultak. Fogalmam sem volt, hogy hol is vagyunk. Fő kérdésem az volt, hogy egyáltalán még Sydney-ben vagyunk-e?
- Nem jössz? - nézett vissza rám - Felőlem a kocsiban is aludhatsz, de gondoltam, hogy egy ágy kényelmesebb lenne. 
Bólintottam és már sietve követtem is befelé, a nagy épületbe. Az ajtónál megvárt, s együtt igyekeztünk a recepcióhoz. 
- Jó estét, két szobát szeretnék. - mondta 
- Üdvözlöm önöket. 
- Egymás mellettiket, ha kérhetem.
- Természetesen. - felelt a fiatal lány - Hány éjszakára?
- Csak ma estére. 
- 23 és a 24-es szoba szabad. - felelte - Készpénzzel vagy kártyával fizetnek? 
- Kártyával. - már nyújtotta is
- Luke, sajátomat szeretném én. 
Szúrós tekintettel nézett rám, de semmit nem mondott. Egyszerűen vissza fordult, és elintézte az utolsó simításokat. Aláírta a papírokat, és már mentünk is a lifthez, ami a megfelelő emeletre vitt. Csendben sétáltunk végig a folyosón, egészen a szobákig. Megálltunk, átnyújtotta Luke a 24-es szobának kulcsát.
- Hát akkor holnap látjuk egymást. - kezdte - Jó éjszakát.
- Neked is. - motyogtam, s már nyitottam is az ajtót
Megvárta míg beérek, és bezárom az ajtóm. Hallottam, hogy csak utána ment be a saját szobájába. Táskámat ledobtam a fotelbe. Körbe néztem a helységbe. Egy hatalmas ágy volt, az ablakkal szembe, míg másik oldalon egy ajtó nyílt, tágas fürdőbe vezetve. Pár bútor kapott még helyet.
Kivettem a neszesszerem, egy tiszta pólót, és fehérneműt, majd a fürdőbe vonultam, egy gyors zuhanyra. Megmostam fogaim, arcom, majd bele bújtam a pizsamámba, s már vissza is siettem a ma esti hálómba. Bebújtam a kényelmes ágyba, s oldalra fordulva próbáltam meg álmaimba visszatérni.
Talán pár percre hunyhattam le szemeim, amikor is gitár akkordokat hallottam a túlsó szobából. Igyekeztem kivenni, hogy honnan is jöhet, s rá kellett jönnöm, hogy Luke az aki gitározni kezdett. Egyszerű dallamot játszott, még is imádtam. Megnyugtató volt, szinte altatóként hatott rám. Csukott szemekkel hallgattam a dallamsort, s így merültem álmaimba.

****

Reggel hangos kopogtatásra ébredtem. Mivel nagyon is kitartó volt, az ajtó túloldalán lévő személy, nyűgösen vettem erőt magamon pár perc eltéve, s indultam meg ajtót nyitni.
- Normális vagy? - néztem Luke szemeibe - Hány óra van?
- Úgy tizenegy múlott pár perce. - felelte, s becsukta maga mögött az ajtót 
Visszaakartam mászni az ágyba, meg csípőmnél fogva ragadott meg, és tartott vissza minden élvezettől. Kérdően néztem rá.
- Indulunk. Nyomás készülni. - biccentett a fürdő felé - Van öt perced.
- Ezt ugye viccből mondtad?
- Nem, teljesen komoly vagyok. - mosolygott féloldalasan - És éhes. - tette hozzá
- Ennyi idő alatt a fogmosással végzek csak.
- Hát akkor csipkedd magad. Tudod a lazaság szexi. - kacsintott rám
- Menthetetlen vagy. - csaptam be fürdőm ajtaját
- Már csak négy perced maradt. - kiáltott
Gyors fogmosást követően, hajamat egy kontyba kötöttem, míg egy könnyed sminket vittem fel arcomra. Magamra kaptam az egyik rövidnadrágom, egy laza póló társaságában. Cipőmbe bújtattam lábam, és már vissza is siettem a türelmetlen sráchoz.
- Pontos voltál. - jegyezte meg, s végigmért
- Ne bámulj.
- Imádom a pólód, és a nadrágod sem rossz, de mi ez a színtelenség? A lányok általában nem élénk színekben mutatkoznak?
- Ne kíváncsiskodj. - motyogtam - Az előbb még éhes voltál, siessünk, ne hogy éhen halj nekem.
Felkaptam a táskám, és már az ajtónál is álltam. Nevetve követett. Recepciósnak leadtuk a kulcsokat, megköszöntük, és már mentünk is az autóhoz. Mindent betettünk a hátsó ülésre, s beszálltunk mi is.
Egy gyors étterem előtt parkoltunk le, ahova Luke szinte hatalmas léptekkel igyekezett befelé. Ezúttal én rajtam volt a sor, hogy kinevessem mohóságát.
Étteremben pár vendég volt csak, akik halkan beszélgettek. Luke kézen fogott, s egy félreeső asztalhoz húzott, amit elfoglaltunk. Pincér lány megjelent, mi pedig leadtuk az ital rendelésünket. Szempilláit rebegtette, miközben beszélt. Egyik lábáról másikra illegett át, ahogyan illegette magát. Miután távozott nevetés tört rám.
- Engem is beavatsz? - nézett rám Luke
- Csak tetszettél neki. - vontam vállat
- És ez volt ennyire vicces?
- Majdnem elfolyt miattad, észre se vetted?
- Nem igazán érdekel mostanában senki. - vont vállat
- Oh, értem. - hajtottam le fejem
Étlapot kezdtem el fürkészni, s a legmegfelelőbb ételt kiválasztani. Nem szokásom a gyors étkezdékben enni, így nehéz döntés volt, hogy mit is válasszak. Sültek voltak, amikért nem nagyon rajongok, főleg nem reggeli időszakban. Sikeresen kiválasztottam egy salátát. Lány visszatért az italainkkal, s hasonlóan bájologni kezdett. Vissza kellett fojtanom a nevetésem, és ezt Luke is látta. Rám kacsintott, s a lányra emelte kék íriszeit.
- Egy cézár saláta lesz, és egy hamburger, krumplival. - adta le a rendelésünket - És a telefonszámod.
- Tessék? - akadozó lélegzettel, vöröslő arccal nézett a lány
- Jól hallottad cica.
Feljegyezte a rendeléseket, s távozott az asztalunktól. Bele ittam a jeges teámba, hogy le tudjak nyugodni egy kicsit. Luke szemét módon viselkedett a lánnyal, még is tetszett a dolog.
- Remélem élvezed a műsort.
- Ó nagyon is. - feleltem
Telefonja csörögni kezdett, így egyből fogadta a hívást. Mindvégig Őt figyeltem, ahogyan kifelé bámulva az ablakon, kinéztem, határozottan beszélt. Szavaiból ítélve apja volt az. Egyáltalán nem örült a beszélgetésnek, de tűrte egy ideig. Amikor viszont vissza tért a vékony, modell alkatú lány, bontotta a vonalat. Letette mind kettőnk elé a kért ételt, s amikor el akart sétálni Luke elkapta a kezét.
- Hé cica, valamit elfelejtettél. - állt fel vele szembe
- Már is pótlóm, elnézést. - nyelt nagyot, s vette elő jegyzetét - Semmit nem felejtettem el.
- A telefonszámod. - hajolt közel hozzá, s fülébe suttogott
Lány arca egyből sötétebb pirosra váltott. Már számomra is kellemetlen volt ez az egész játszadozás, vagy talán még sem csak szórakozás az egész? - tettem fel magamban a kérdést. Luke teljesen komolynak tűnt, egy minimális meghátrálást sem véltem felfedezni rajta.
- Kérem, engedjen el. - nyögte ki a szavakat nehezen a lány
- Ugyan már cica.
- Luke, kérlek, hagyjad. - szólaltam fel komolyan
Rám nézett, elengedte a lány kezeit, aki már sietve távozott is köreinkből. Luke vissza ült velem szembe, és nevetni kezdett. Annyira kisfiús volt, hogy eszem elhagyott, s én is mosolyogni kezdtem.
- Nem vagy normális, teljesen megrémisztetted.
- Ő nyomult. Te mondtad, hogy oda van értem, én csak esélyt adtam neki, de hát sajnálatos módon nem élt vele. - nevetett, s bele ivott az italába - Inkább együnk, és induljunk tovább. Jó étvágyat.
- Neked is.

****

Forróság volt, az ablakokat le engedtük. Túl zártnak éreztem magam, így Luke engedett, s a légkondit kikapcsolta. Lábaimat kilógattam az ablakon, s kényelmesen élveztem az utazást. Bár még mindig fogalmam sem volt, hogy hova is tartunk, de valamiért bíztam Luke-ban, így nem tettem fel neki újra a kérdésem. 
- Annyit azért árulj el, hogy mikor is találtad ki ezt az egészet. - néztem rá
- Tessék? Miről beszélsz?
- Erről az őrültségről, amiben benn vagyunk.
- Már mondtam, hogy váratlan, hirtelen ötlet volt. - adta a választ
- Hát persze, ezért volt bepakolva a táskád, és a gitárod is. - néztem rá komolyan - Egyértelmű, hogy azért jöttél értem.
- Túl sokat gondolkozol. Engedd el magad.
- Szerintem már lazábban veszem, mint tegnap.
- Így igaz, és ennek nagyon is örülök.
- Azért elmondod, hogy még is mennyi ideig fog tartani ez az egész?
- A végtelenségig, és még tovább...