19.rész* Minden rossz után, jön valami jó

Helló Olvasók!

Most előre írok, mivel ... Nem tudom, csak úgy.

Szóval, köszönöm az eddigi véleményt amit küldtetek♥ Pluszba a részhez, a zene igazából nem nagyon illik ide, de gondoltam hogy a szomorúban is legyen vidám, és hát This is my new fav music ♥ Hála Szandinak♥

Várom a véleményeket :)

Ölelés a tanyáról, T.

--------------------------------------

(Oxford Street - Sydney)

Zene 

Reggel nyűgösen keltem, talán azért mert a sírástól terhes szemeimet nem tudtam semmihez se hasonlítani, ami egy kicsit is jó dolog lenne. A tegnapi napomat úgy jellemezném : szörnyű és semmilyen. Miután Luke elment csak sírtam, és sírtam. Igazából nem tudom miért voltam olyan hűvös vele... Kit akarok álltatni ? Idegesített a tudat, hogy titka van előttem, és a lehető leggyorsabban akart lerázni.

Lépteim a konyhába vezettek, ahol egy tejeskávét készítettem magamnak. Míg az italom a mikroba töltötte idejét, addig én vissza sétáltam és a komódon lévő kis porcelán tálkából egy fekete hajgumit vettem el. Hajamat egy zavaros kontyba fogtam a fejem tetején, és egy percre elmerengtem azon : minek nekem ilyen hosszú haj?

Kivettem a mikróból az italom, majd a kanapéhoz sétálva lehuppantam rá; ügyelve, nehogy kilötyköljem a forró kávém. A tévé csatornák unalmas képkockáit nézegettem, de örömöt vagy felüdülést egyik se okozott.

Egyetlen egy ember tudott volna rajtam segíteni, de Ő most fogalmam sincs merre lehet.

Egy óra semmit tevés után próbáltam valamit kezdeni magammal, kevesebb sikerrel. A telefonom keresésére indultam, majd egy bizonyos nevet keresve már is tárcsáztam a számot. Egy álmos hang szólt bele, én pedig imádkoztam , hogy ne én legyek az aki felkeltette.

- Szia, aludtál? -kérdeztem bizakodva.

- Szia - hangja egy percre úgy tűnt, mint aki meglepődött, a hívásomon. - Nem, dehogy, fent vagyok.- hadarta.

- Van kedved ma valamit csinálni ? 

- Öhm, persze. Gyere át délre és akkor sétálunk lent az Oxfordon - éreztem a hangján , hogy mosolyog és ez engem is erre késztetett.

- Rendben, akkor szia - tettem le a telefont, és már is lázas készülődésbe is kezdtem.

A zuhanyzással nem töltöttem el sok időt, így 10 perc után már a tükör előtt kezdtem el gondolkodni. A ruháim fele még mindig a bőröndökbe fekszik, így a szekrényemhez lépve kezdtem kutakodni. A bőröndök láttán újra egy szorító érzés vette körül a szívem , és fojtogató gombóc lett a torkomban.
- Luke, miért csináltad ezt velem ? - tettem fel a költői kérdést magamnak.
Reményeim szerint a közös délután Lucy-val meghozza a gyümölcsét, és eltudom felejteni ezt az egész hajcihőt. Bár azt még nem tudom, hogy kedves barátnőmnek, miként fogom feltálalni az én kis kalandomat.
Az öltözködés a ruhák hiányát figyelembe véve, viszonylag gyorsan ment. A farmernadrág és trikó összeállítás ment a mai időjárás szeszélyességéhez. És mivel nem voltam biztos abba sem, hogy nem fúj el a szél így egy laza kardigánt is felvettem. Fehér cipőmbe léptem, és elindultam vissza a fürdőbe. Sminkkel csak kicsit bajlódtam, mivel maradtam a natúr dolgoknál. A szemem alól a karikák eltüntetése, pilláim kiemelése, és egy enyhe szájfény birtokolta arcomat. A hajamat befontam, majd laza szerkezetűvé próbáltam tenni. Ne tűnjön túlságosan is fontosnak.
Egy nyaklány és óra után, a táskám volt már csak hátra, amit az egyik bőrönd aljáról kellett kikotornom. A bőrönd semmi jót nem tartogatott számomra. Emlékek hada csapott meg, ami ezalatt a pár hét alatt omlott rám. Egy olyan fiú társaságában, akinek sokat köszönhetek.

Az utcába érve már messziről megpillantottam az én felüdült, és határtalanul boldog barátnőmet. Haját szoros copf fogta össze a feje tetején, míg csodálatos alakját egy nyári lila ruha takarta. Magassarkúja kiemelte a hosszú lábait, és csodásan ragyogott minden porcikája. Felé sétáltam, aminek hála Ő is kiszúrt. Semmi másra nem vágytam abban a pillanatba csakhogy szorosan megöleljen.
- Csajszi - üdvözölt, és a vágyamat hamar teljesítette is. Karjaiba zárt.
- Hogy vagy ? - kérdezte, miután elváltunk egymástól és elindultunk a hosszú úton.
- Mondjuk , hogy jól - húztam el a szám.
- Ez nem hangzott valami csodásan.
- Mert nem is az.
- Van köze ahhoz, hogy szinte eltűntél ?
- Rengeteg.
-Mesélj! - utasított, és előre terelt egy kávéházba. Leültünk , rendeltünk, majd beszéltünk.

Miután mindent elmondtam neki, mondjuk úgy részletesen, nagyban átugorva az intim részeket, ami valljuk be elég sok volt. Útnak indultunk ismét. Miután kiönthettem mindent ami bennem volt, sokkal felszabadultabban tudtam mellette lépkedni. Úgy éreztem van valaki aki segít ledobni ezt a rengeteg terhet, ami egy kis dolog miatt tonnákat nyom a hátamra.
Hosszas kirakat tanulmányozásunkat, Lucy telefonjának hangja zavarta meg. Gyorsan válaszolt a hívásra, és a fél beszélgetésből csak annyi jött le , hogy be kell valahova ugrani.
- Eljönnél velem ? - érdeklődött , még mindig a füléhez tartva a készüléket. Csak bólintottam egyet, mire Lucy boldogan válaszolt a telefonba.
- Akkor 2 perc és ott vagyunk! - jelentette ki , majd a táskájába helyezte a mobilját.
- Hova is megyünk ? - kérdeztem, de ekkor már rég sétáltunk.
- Be kell ugranunk a barátom szalonjába, nálam van a kulcsa, és csak bedobom neki - magyarázta, amire én ismét csak egy bólintással tudtam válaszolni. Bár felettébb furdalt a kíváncsiság vajon ki Lucy barátja és milyen szalonja van ?
Egy kis kirakat felé sétálva neon fények pislákoltak a bejárat tetején. A felírat " Dragon Tatto" volt, így egyből tiszta lett a kép, miszerint Lucy drága barátja egy tetováló. Belépve az üzletbe citrom illat csapott meg, és a gép vagy gépek - igazából fogalmam sincs - monoton zúgása hallatszott.
- Babe - szólalt fel egy hang, mire mind a ketten egyszerre fordultunk meg. Lucy - mint akit puskából lőttek ki - ugrott a fiú nyakába.
- Bemutatom a barátom, Jake -  lépett mellé. -Ő pedig a barátnőm Sophie! - a kezét nyújtotta a fiú, amit én elfogadtam.
Kisebb szokványos kérdések után megtörtént a kulcs átvétel, és én már készülődtem a távozásra, de valaki ezt megakadályozta. Az üzletbe pont akkor lépett be, egy fiú. Az a fiú.
Szerencsémre az egyik kis helyiségben álltunk, amit csak egy pavilon választott el a többitől. Ijedtem akkorát léptem vissza, hogy neki mentem a kis szekrénynek, aminek az összes tartalma a földön landolt. Égő vörös fejjel nyúltam utánunk, és sűrű bocsánat kéréseket mormoltam.
- Semmi baj Sophie - mondta Jake, én pedig a kelleténél is jobban láthatatlan akartam maradni. Mint a villám próbáltam mindent felszedni a földről, de ledermedtem ahogy megszólalt mögülem egy hang.
- Sophie ?! - guggolásomból, ha kötelező lenne  se állnék fel. Kérlek, csak most ne.
- Sophie, állj fel kérlek...- szólalt meg ismét. A hangjától már most sírhatnékom volt, és nem azért mert dühös voltam rá. Jó, az voltam, de csak egy kicsit... Sokkal nagyobb volt a hiánya miatt érzett fájdalmam.
Csigalassúsággal álltam fel és fordultam meg. A szemei végig siklottak rajtam, és olyan volt mint aki évek óta nem látott , és most ellenőrzi le , hogy minden porcikám ugyan úgy van e.
Én is ezt tettem, csak kevesebb feltűnőséggel. A haja ugyan olyan tökéletességgel volt beállítva, mint bármikor. A piercingje ott virított, a csábító rózsaszín ajkain, és a fekete szerelés amit viselt, csak még jobban adta alá a lovat.
- Mit keresel itt ? -kérdezte, mire nem tudtam mit mondhatnék.
Esetleg, hogy magamba fordulás helyet inkább kijöttem a levegőre, és most csak Lucy barátja miatt vagyunk itt. Nem ez túl bénán hangzana.
- Tetoválást csinálok... - nyögtem ki. De ahogy kimondtam, meg is bántam.
- Te ?
- Igen, miért bajod van vele ? - vágtam oda, mire megrázta a fejét.
- Akkor, sajnos most el kell , hogy búcsúzzunk mivel munkához kell, hogy lásson Jake. Nem de ? - fordultam felé. Reméltem, hogy leesik neki a tervem, de nem.
Jake leültetett a székre és megkérdezte még is mit szeretnék. Lucy csodálkozó tekintettel vizslatott, és még neki sem esett le, hogy csak viccelek. Nem akarok én semmilyen tetoválást. Emberek, hahó!
- Most már kimehetsz- néztem Luke-ra de Ő csak egy mosoly kíséretében állt tovább.

- Nem, jó itt köszi. Kíváncsi vagyok az első tetoválásodra! - egy díjnyertes, és egyben egy büszke mosolyt villantott. Na, tessék. Neki leeset. Tudta, hogy nem erről van szó, jól ismert ahhoz. Önszántamból sose csináltatnék tetoválást, de most már nem mondhatom azt , hogy csak azért mondtam, hogy ne tűnjek bénának Luke szemében.
- Nah szóval akkor mire gondoltál? - kérdezte Jake.
- Mondjuk egy iránytű ... ?
- Várj, segítek. Mert látom annyira nem vagy biztos benne - nevetett fel. -Mihez akarod kötni ? - egy pillanatra Luke-ra néztem. Elvesztem a kék szemeiben, és még véletlenül se akartam kijönni abból a hatalmas űrből.
- Valami ami kapcsolódik a az ég kékjéhez, és köze van az utazáshoz - végig Luke-ra néztem, és ahogy a szavak elhagyták a szám, úgy rándult meg egy-egy izom csodás arcán.
- Értem. Akkor mondjuk egy repülő ?
- Félek a repüléstől - vetettem oda kínosan, mire egy halk nevetés töltötte be a szobát. Luke volt. De hiányzott már ez.
- Akkor... - gondolkozott el. - Hajó ?
Bólintottam. Igazából megmukkanni nem volt időm, Jake már rajzolni is kezdte. Még megkérdezte, hova és mekkorára szeretném. Egy kis időre magára hagytuk, így kimentünk a levegőre. Hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban, miután realizálódott bennem mire is vállalkoztam.
- Komolyan ennyire gyerekes vagy ? - lépett ki Luke is az üzletből.
- Tessék ? -fordultam felé.
- Minek csináltatod meg? Semmi valós értelmét nem látom, csak azért kezdted el ezt a hülyeséget mert nem akartál beégni , tudja is az isten miért - nevetett fel kínosan.
- Nem tudom miről beszélsz - hárítottam. Megragadta a kezem és arrébb ráncigált Lucytól.
- Mi a francot művelsz ? - förmedtem rá.
- Soph... Hagyd ezt abba, és inkább beszéljük meg. Menjünk haza.
- Nem!
- Látod, gyerekes vagy.
- Luke, azért mert te úgy gondolod, hogy irányítasz ... Attól függetlenül nekem nem kell úgy döntenem, hogy szót is fogadok. Hisz te tegnap olyan lazán kitudtál menni azon a kibaszott ajtón, most is csak ajánlani tudom, hogy fordulj meg és menj el. Ne tedd még pocsékabbá a mai napomat. Tegnap már eleget sír...- elhallgattam. Gratulálok Sophie, most köpted be saját magad.
- Tudtam - mint aki homlokon csapott a felismerés, Luke arca elkomolyodott és bátortalanul fürkészte az arcom.
- Luke tudod, hogy min mentem keresztül...- ismét bekellett , hogy fogjam. Vagy is inkább Ő fogta be az én szám. Édes ajkai félénken kértek engedélyt, de ahogy a porcikáim reagálni tudtak, onnantól nem volt megállás. Szinkronban mozogtunk, mint akik tökéletes egymásnak vannak teremtve.
Mivel a mondás szerint minden jónak egyszer vége szakad, így ennek is vége lett... Hála Jake-nek.
Hívott, hogy menjek mert kész a rajz, kezdhetjük.
Idióta Sophie, mire vállalkoztam!