20.rész*Újabb lélekzuhanás

Sophie

Nagyot nyeltem, amikor is Jake-re pillantottam. Bólintottam, majd visszafordultam az előttem álló srác felé. Derekamat szorosan fogta, miközben lemosolyogott rám édesen. Arcomat mellkasába fúrtam, amellyel jót nevetett. Lehajolt, s nyakamba csókolt. Arcomat kezei közé vette, s mélyen szemeimbe nézett. 

- Csináltassuk meg - szólalt fel.

- Micsoda? - döbbentem meg. 

- Te magadra varratod a hajót, én pedig egy iránytűt - felelte. 

- Megmagyarázod? 

- Utazás. Ezzel kezdődött minden, a kapcsolatunk. - simított végig arcomon. - Iránytű, mindig a helyes utat mutatná hozzád. 

- Luke, én nem is tudom. 

- Itt leszek melletted mindig, ne félj - csókolt meg puhán. 

- Jöttök fiatalok? - jelent meg barátnőm. 

Luke egybefonta ujjainkat, s bevezetett vissza a szalonba. Jake-et, Luke egyből beavatta a tervünkbe. A művész azonnal papírra is kezdte vetni Luke mintáját. Miután elkészült engem a székbe parancsolt, mint első alanyt. Izgatottan figyeltem minden egyes mozdulatát. Félelem még bennem volt, de kezdett elmúlni, ahogyan Luke letelepedett mellém, és kezemet övébe vette. Bíztatóan rám mosolygott, s nyugtatóan kézfejemet megcsókolta. Amint a pihéket is eltüntette Jake borotvával, lefertőtlenítette, s felragasztotta a mintát, neki is kezébe is vette a kis szerkezetet. Luke-ra vezettem pillantásom újra, s szinte végig az ő arcát fürkésztem, míg a tű mintát a bőrömbe véste. Talán öt percbe telt, míg az igen apró rajz örökre bőrömbe vésődött. Jake letörölte, s bekente a pirosló felületet, mielőtt lefedte volna fóliával.
- Büszke vagyok rád - hajolt hozzám Luke. - Szabad? - mosolygott szemtelenül, s meg nem várva válaszom ajkait finoman enyéimre illesztette. Csupán ajkai puhaságát éreztem, még is mindennél többet jelentett.
- Jól van gerlepár, igyekezzünk - zavarta meg a pillanatot Lucy.
- Ne féltékenykedj - vetette oda nevetve Luke.
- Kösz, tökéletesen megvagyok.
- Na jó, akkor jöjjön a következő - szólt közbe Jake.
Helyet cseréltünk barátommal, aki minden aggodalom nélkül helyezte magát kényelembe. Ujjait rákulcsolta enyémre, csupán csak az érzés miatt. Félelmet még mindig nem láttam szemeibe. Ugyan azokat a műveleteket hajtotta végre Jake, Luke kezén, mint az enyémén is. Most, hogy az enyém már készen volt, könnyedén néztem végig ahogyan barátom karján szántott végig az éles tű. Minden szemrebbenés nélkül tűrte az enyhe fájdalmat. Kicsivel több időbe telt neki felvarrni az iránytűt, mint nekem a hajót. Amikor is végre elkészült Jake újabb műve, kifizettük neki, majd elköszöntünk barátnőmtől, s barátjától.
Pillanatok alatt találtam magam a már jól ismert, hatalmas hófehér autóba. Luke minden kérdezés nélkül hajtott egyenesen a lakásomhoz. Út közben egyikünk sem szólalt meg. Hiába is volt megbeszélni valónk, azt várattuk.

****

Kitártam lakásom ajtaját, amelyen Luke udvariasan előre is engedett. Ahogyan bezárult az ajtó mögöttünk, nagyon nyeltem. Szembe fordultam a szőke fiúval, aki csak meredt rám, mielőtt megszüntette a közöttünk lévő teret. Csípőmre simította hatalmas tenyerét, homlokát pedig enyémének döntötte.
- Nyuszi, kérlek - szólalt meg. - Ugye semmi butaságot nem kreáltál azzal kapcsolatban, hogy hova is tűntem el tegnap?
- Lásd be, hogy eléggé érdekes helyzet volt.
- Valóban sírtál? - simított végig orcámon.
- Tagadni úgysem tudom - vontam vállat, s pilláimat lesütöttem. - Mocskosul beléd szerettem, és félek, rettegek, hogy újra elveszítem azt a személy, akit szívem  teljes szeretetével szeretek.
- Sophie - fogta kezei közé arcom. - Kicsim, szeretlek - suttogta, s ajkai bekebelezték enyéimet.
Szinte vészesen faltam száját. Dús felső ajkát beszívtam, s fogaimmal meghúztam. Nyögése ajkaim között halt el, ami hatására elmosolyodtam. Arcomról levezette kezeit oldalamon keresztül, melleimet érintve, s végül fenekemen megállapodva. Belemarkolt, így akkor az én ajkaimon szaladt ki egy nyögés. Felemelt, én pedig már ösztönösen fogtam közre csípőjét combjaimmal. Borostás arcát két oldalt megfogtam, s erőteljesen csókoltam. Szája szélén elhelyezkedő karika hidegen érintett, de félretettem az érzést, s nyelvemet övéhez érintettem. Lerúgta vans cipőit, míg én szandáljaimat, s elindult velem a háló felé. Beérve berúgta maga után az ajtót, amely kényes reccsenéssel mondott ellent neki. Nekinyomott a falnak, s türelmetlenül kezdett el megszabadítani a felsőmtől. Szinte darabjaiban találkozott a szőnyeggel. Lepillantottam a fiúra, aki csak szemtelenül mosolygott fel rám.
- Remélem nem bánod.
- Szemet hunyok felette - kacsintottam rá.
- Hm, az én Sophie-m.
Csókolt meg röviden, majd ajkaimról nyakam érzékeny vonalára tért át. Felzselézett hajába túrtam, amit már kifejtettem, hogy mennyire is utál, még is, ha én teszem, imádja. Szemeimet lehunytam, míg forró ajkai égették amúgy is felhevült bőröm. Melleim közötti völgyön húzta végig nyelvét, ezzel egy nedves csíkot hagyva maga után. Lábaim elengedték csípőjét, ő pedig fenekemet elengedte, s a melltartóm kapcsa után kezdett el kutakodni. Bőrömbe mosolygott, amikor is sikerült levarázsolnia rólam a sima, egyszerű fekete melltartót. Hamar találta e ruhadarabom is meg a szoros kapcsolatot a padlóval. Mellkasára csúsztattam kezem, s hátrafelé kezdtem el terelni, míg végül az ágyon ülve nem találta magát. Lábai között álltam meg, s lepillantottam rá, úgy ahogyan ő éppen fel énreám. Végig tekintetemet, arcomat figyelte, nem pedig a fedetlen mellkasom.
Alsó ajkamat beszívtam miközben megszabadultam a nadrágomtól, majd lovaglóülésbe helyezkedtem ölébe. Azonnal combjaimra vándoroltak hatalmas kezei, míg ajkai enyéimet vonzották be. Kezeimmel pólója szegélyét kerestem meg, s egy határozott mozdulattal szabadítottam meg tőle. Meztelen mellkasaink egybeolvadtak.
- Gyönyörű vagy Sophie - simított végig gerincem vonalán egyik hosszú ujjával.
Zavart mosoly keletkezett arcomon, s nyakhajlatába rejtettem el. Felnevetett, de azonnal vissza is tért a komolyságához, amikor tekintetemmel találkozott.
- Semmi oka annak, hogy zavarba érezd magad - suttogta, s eldőlt velem az ágyon. - Segítesz? - kérdően néztem rá, mire azonnal lepillantott fekete nadrágjára. Puszit nyomtam ajkaira, majd lejjebb csúsztam testén. Remegő ujjakkal oldottam ki sliccét, és toltam le vékony, hosszú lábain a szűk anyagot. Kezét nyújtotta, én pedig könnyen csúsztattam bele enyémet. Magára húzott, és ajkait enyéimre helyezte. Combjaimat feljebb húzta, így ismételten ágyékán ültem. Tisztán éreztem örömét, amelynek még jobban nekinyomtam magam. Felnyögött, de hamar reagált is. Csípőjét felfelé billentette, s szinte másodpercek töredéke alatt találtam magam alatta. Lábaimat sajátjaival tárta széjjelebb, miközben teljesen nekem feszült.
- Luke - nyögtem fel a kecses érzés hatására.
- Minden rendben baba - csókolta meg a fülem alatti vékony bőrt.
Kezei végigsimítottak melleimen, s a fehérnemámnél állapodott meg végül. Szinte pillanatok alatt szabadította meg mind a kettőnket a felesleges, utolsó ruhadaraboktól. Kacéran mosolyodott el, míg nyakánál fogva magamhoz nem vontam. Alkarján támaszkodott meg fejem mellett, s ujjainkat egybefonta, miközben teljesen egybeolvadtunk a forró mámorban.

****

Luke mellkasán pihentem, míg ujjaim haszontalan, felismerhetetlen mintákat alkottak tökéletesen napbarnított bőrén. Ő szorosan ölelt magához, míg ajkai néha édes puszit hagyta fejem búbján. Felpillantottam rá, és egy lusta csókkal ajándékoztam meg.
- Elviselném így a napokat - sóhajtott. - Csak mi ketten.
- Valóban csodás lenne.
- Talán újra elszökhetnénk.
- Tegnap jöttünk meg - támasztottam állam mellkasára nevetve.
- Tehetek róla, hogy annyira csábító ajánlat lenne téged elrabolni?
Éppen szerettem volna felelni erre valamit, amikor is a földön hagyott telefon hangos csörgésbe kezdett. Felsóhajtottam és nagy szemekkel néztem rá. Igyekeztem hatni rá, de felesleges próbálkozásnak bizonyult. Felsóhajtott, arcomra gyors csókot nyomott, majd a készülékért nyúlt. Gondoltam, hogy kis ideig eltart, így felkaptam fürdőköpenyem, és a fürdőbe mentem. Hajamat felkötöttem egy zilált kontyba, megmostam arcom, s visszasiettem Luke-hoz. Ám ami a szobában várt rám, meglepett.
- Elmész? - hangom kétségbeesett volt.
- Sajnálom - pillantott rám, amint rajta volt a pólója.
- Hagyjuk - húztam szorosabban testem köré az anyagot.
- Sophie, kicsim - lépett közelebb.
- Ne - emeltem fel védekezően kezeimet. - Hozzám ne érj.
- Megint gyerekesen viselkedsz.
- Valóban? Én kérek elnézést amit, hogy nem lelkesedem a 'szex és lelépés' dologhoz.
- Mi van? Ugye nem? - nézett értetlenül. - Nem használtalak ki, esküszöm.
- Menned kellene, hiszen biztosan fontos, és már nagyon várnak.
- Soph ..
- Menj - tártam ki szobám ajtaját.
Felkapta cipőit, és már csak a bejárati ajtó árulkodó hangja jelezte: ismételten magamra maradtam átverve. 

19.rész* Minden rossz után, jön valami jó

Helló Olvasók!

Most előre írok, mivel ... Nem tudom, csak úgy.

Szóval, köszönöm az eddigi véleményt amit küldtetek♥ Pluszba a részhez, a zene igazából nem nagyon illik ide, de gondoltam hogy a szomorúban is legyen vidám, és hát This is my new fav music ♥ Hála Szandinak♥

Várom a véleményeket :)

Ölelés a tanyáról, T.

--------------------------------------

(Oxford Street - Sydney)

Zene 

Reggel nyűgösen keltem, talán azért mert a sírástól terhes szemeimet nem tudtam semmihez se hasonlítani, ami egy kicsit is jó dolog lenne. A tegnapi napomat úgy jellemezném : szörnyű és semmilyen. Miután Luke elment csak sírtam, és sírtam. Igazából nem tudom miért voltam olyan hűvös vele... Kit akarok álltatni ? Idegesített a tudat, hogy titka van előttem, és a lehető leggyorsabban akart lerázni.

Lépteim a konyhába vezettek, ahol egy tejeskávét készítettem magamnak. Míg az italom a mikroba töltötte idejét, addig én vissza sétáltam és a komódon lévő kis porcelán tálkából egy fekete hajgumit vettem el. Hajamat egy zavaros kontyba fogtam a fejem tetején, és egy percre elmerengtem azon : minek nekem ilyen hosszú haj?

Kivettem a mikróból az italom, majd a kanapéhoz sétálva lehuppantam rá; ügyelve, nehogy kilötyköljem a forró kávém. A tévé csatornák unalmas képkockáit nézegettem, de örömöt vagy felüdülést egyik se okozott.

Egyetlen egy ember tudott volna rajtam segíteni, de Ő most fogalmam sincs merre lehet.

Egy óra semmit tevés után próbáltam valamit kezdeni magammal, kevesebb sikerrel. A telefonom keresésére indultam, majd egy bizonyos nevet keresve már is tárcsáztam a számot. Egy álmos hang szólt bele, én pedig imádkoztam , hogy ne én legyek az aki felkeltette.

- Szia, aludtál? -kérdeztem bizakodva.

- Szia - hangja egy percre úgy tűnt, mint aki meglepődött, a hívásomon. - Nem, dehogy, fent vagyok.- hadarta.

- Van kedved ma valamit csinálni ? 

- Öhm, persze. Gyere át délre és akkor sétálunk lent az Oxfordon - éreztem a hangján , hogy mosolyog és ez engem is erre késztetett.

- Rendben, akkor szia - tettem le a telefont, és már is lázas készülődésbe is kezdtem.

A zuhanyzással nem töltöttem el sok időt, így 10 perc után már a tükör előtt kezdtem el gondolkodni. A ruháim fele még mindig a bőröndökbe fekszik, így a szekrényemhez lépve kezdtem kutakodni. A bőröndök láttán újra egy szorító érzés vette körül a szívem , és fojtogató gombóc lett a torkomban.
- Luke, miért csináltad ezt velem ? - tettem fel a költői kérdést magamnak.
Reményeim szerint a közös délután Lucy-val meghozza a gyümölcsét, és eltudom felejteni ezt az egész hajcihőt. Bár azt még nem tudom, hogy kedves barátnőmnek, miként fogom feltálalni az én kis kalandomat.
Az öltözködés a ruhák hiányát figyelembe véve, viszonylag gyorsan ment. A farmernadrág és trikó összeállítás ment a mai időjárás szeszélyességéhez. És mivel nem voltam biztos abba sem, hogy nem fúj el a szél így egy laza kardigánt is felvettem. Fehér cipőmbe léptem, és elindultam vissza a fürdőbe. Sminkkel csak kicsit bajlódtam, mivel maradtam a natúr dolgoknál. A szemem alól a karikák eltüntetése, pilláim kiemelése, és egy enyhe szájfény birtokolta arcomat. A hajamat befontam, majd laza szerkezetűvé próbáltam tenni. Ne tűnjön túlságosan is fontosnak.
Egy nyaklány és óra után, a táskám volt már csak hátra, amit az egyik bőrönd aljáról kellett kikotornom. A bőrönd semmi jót nem tartogatott számomra. Emlékek hada csapott meg, ami ezalatt a pár hét alatt omlott rám. Egy olyan fiú társaságában, akinek sokat köszönhetek.

Az utcába érve már messziről megpillantottam az én felüdült, és határtalanul boldog barátnőmet. Haját szoros copf fogta össze a feje tetején, míg csodálatos alakját egy nyári lila ruha takarta. Magassarkúja kiemelte a hosszú lábait, és csodásan ragyogott minden porcikája. Felé sétáltam, aminek hála Ő is kiszúrt. Semmi másra nem vágytam abban a pillanatba csakhogy szorosan megöleljen.
- Csajszi - üdvözölt, és a vágyamat hamar teljesítette is. Karjaiba zárt.
- Hogy vagy ? - kérdezte, miután elváltunk egymástól és elindultunk a hosszú úton.
- Mondjuk , hogy jól - húztam el a szám.
- Ez nem hangzott valami csodásan.
- Mert nem is az.
- Van köze ahhoz, hogy szinte eltűntél ?
- Rengeteg.
-Mesélj! - utasított, és előre terelt egy kávéházba. Leültünk , rendeltünk, majd beszéltünk.

Miután mindent elmondtam neki, mondjuk úgy részletesen, nagyban átugorva az intim részeket, ami valljuk be elég sok volt. Útnak indultunk ismét. Miután kiönthettem mindent ami bennem volt, sokkal felszabadultabban tudtam mellette lépkedni. Úgy éreztem van valaki aki segít ledobni ezt a rengeteg terhet, ami egy kis dolog miatt tonnákat nyom a hátamra.
Hosszas kirakat tanulmányozásunkat, Lucy telefonjának hangja zavarta meg. Gyorsan válaszolt a hívásra, és a fél beszélgetésből csak annyi jött le , hogy be kell valahova ugrani.
- Eljönnél velem ? - érdeklődött , még mindig a füléhez tartva a készüléket. Csak bólintottam egyet, mire Lucy boldogan válaszolt a telefonba.
- Akkor 2 perc és ott vagyunk! - jelentette ki , majd a táskájába helyezte a mobilját.
- Hova is megyünk ? - kérdeztem, de ekkor már rég sétáltunk.
- Be kell ugranunk a barátom szalonjába, nálam van a kulcsa, és csak bedobom neki - magyarázta, amire én ismét csak egy bólintással tudtam válaszolni. Bár felettébb furdalt a kíváncsiság vajon ki Lucy barátja és milyen szalonja van ?
Egy kis kirakat felé sétálva neon fények pislákoltak a bejárat tetején. A felírat " Dragon Tatto" volt, így egyből tiszta lett a kép, miszerint Lucy drága barátja egy tetováló. Belépve az üzletbe citrom illat csapott meg, és a gép vagy gépek - igazából fogalmam sincs - monoton zúgása hallatszott.
- Babe - szólalt fel egy hang, mire mind a ketten egyszerre fordultunk meg. Lucy - mint akit puskából lőttek ki - ugrott a fiú nyakába.
- Bemutatom a barátom, Jake -  lépett mellé. -Ő pedig a barátnőm Sophie! - a kezét nyújtotta a fiú, amit én elfogadtam.
Kisebb szokványos kérdések után megtörtént a kulcs átvétel, és én már készülődtem a távozásra, de valaki ezt megakadályozta. Az üzletbe pont akkor lépett be, egy fiú. Az a fiú.
Szerencsémre az egyik kis helyiségben álltunk, amit csak egy pavilon választott el a többitől. Ijedtem akkorát léptem vissza, hogy neki mentem a kis szekrénynek, aminek az összes tartalma a földön landolt. Égő vörös fejjel nyúltam utánunk, és sűrű bocsánat kéréseket mormoltam.
- Semmi baj Sophie - mondta Jake, én pedig a kelleténél is jobban láthatatlan akartam maradni. Mint a villám próbáltam mindent felszedni a földről, de ledermedtem ahogy megszólalt mögülem egy hang.
- Sophie ?! - guggolásomból, ha kötelező lenne  se állnék fel. Kérlek, csak most ne.
- Sophie, állj fel kérlek...- szólalt meg ismét. A hangjától már most sírhatnékom volt, és nem azért mert dühös voltam rá. Jó, az voltam, de csak egy kicsit... Sokkal nagyobb volt a hiánya miatt érzett fájdalmam.
Csigalassúsággal álltam fel és fordultam meg. A szemei végig siklottak rajtam, és olyan volt mint aki évek óta nem látott , és most ellenőrzi le , hogy minden porcikám ugyan úgy van e.
Én is ezt tettem, csak kevesebb feltűnőséggel. A haja ugyan olyan tökéletességgel volt beállítva, mint bármikor. A piercingje ott virított, a csábító rózsaszín ajkain, és a fekete szerelés amit viselt, csak még jobban adta alá a lovat.
- Mit keresel itt ? -kérdezte, mire nem tudtam mit mondhatnék.
Esetleg, hogy magamba fordulás helyet inkább kijöttem a levegőre, és most csak Lucy barátja miatt vagyunk itt. Nem ez túl bénán hangzana.
- Tetoválást csinálok... - nyögtem ki. De ahogy kimondtam, meg is bántam.
- Te ?
- Igen, miért bajod van vele ? - vágtam oda, mire megrázta a fejét.
- Akkor, sajnos most el kell , hogy búcsúzzunk mivel munkához kell, hogy lásson Jake. Nem de ? - fordultam felé. Reméltem, hogy leesik neki a tervem, de nem.
Jake leültetett a székre és megkérdezte még is mit szeretnék. Lucy csodálkozó tekintettel vizslatott, és még neki sem esett le, hogy csak viccelek. Nem akarok én semmilyen tetoválást. Emberek, hahó!
- Most már kimehetsz- néztem Luke-ra de Ő csak egy mosoly kíséretében állt tovább.

- Nem, jó itt köszi. Kíváncsi vagyok az első tetoválásodra! - egy díjnyertes, és egyben egy büszke mosolyt villantott. Na, tessék. Neki leeset. Tudta, hogy nem erről van szó, jól ismert ahhoz. Önszántamból sose csináltatnék tetoválást, de most már nem mondhatom azt , hogy csak azért mondtam, hogy ne tűnjek bénának Luke szemében.
- Nah szóval akkor mire gondoltál? - kérdezte Jake.
- Mondjuk egy iránytű ... ?
- Várj, segítek. Mert látom annyira nem vagy biztos benne - nevetett fel. -Mihez akarod kötni ? - egy pillanatra Luke-ra néztem. Elvesztem a kék szemeiben, és még véletlenül se akartam kijönni abból a hatalmas űrből.
- Valami ami kapcsolódik a az ég kékjéhez, és köze van az utazáshoz - végig Luke-ra néztem, és ahogy a szavak elhagyták a szám, úgy rándult meg egy-egy izom csodás arcán.
- Értem. Akkor mondjuk egy repülő ?
- Félek a repüléstől - vetettem oda kínosan, mire egy halk nevetés töltötte be a szobát. Luke volt. De hiányzott már ez.
- Akkor... - gondolkozott el. - Hajó ?
Bólintottam. Igazából megmukkanni nem volt időm, Jake már rajzolni is kezdte. Még megkérdezte, hova és mekkorára szeretném. Egy kis időre magára hagytuk, így kimentünk a levegőre. Hatalmas gombóc keletkezett a gyomromban, miután realizálódott bennem mire is vállalkoztam.
- Komolyan ennyire gyerekes vagy ? - lépett ki Luke is az üzletből.
- Tessék ? -fordultam felé.
- Minek csináltatod meg? Semmi valós értelmét nem látom, csak azért kezdted el ezt a hülyeséget mert nem akartál beégni , tudja is az isten miért - nevetett fel kínosan.
- Nem tudom miről beszélsz - hárítottam. Megragadta a kezem és arrébb ráncigált Lucytól.
- Mi a francot művelsz ? - förmedtem rá.
- Soph... Hagyd ezt abba, és inkább beszéljük meg. Menjünk haza.
- Nem!
- Látod, gyerekes vagy.
- Luke, azért mert te úgy gondolod, hogy irányítasz ... Attól függetlenül nekem nem kell úgy döntenem, hogy szót is fogadok. Hisz te tegnap olyan lazán kitudtál menni azon a kibaszott ajtón, most is csak ajánlani tudom, hogy fordulj meg és menj el. Ne tedd még pocsékabbá a mai napomat. Tegnap már eleget sír...- elhallgattam. Gratulálok Sophie, most köpted be saját magad.
- Tudtam - mint aki homlokon csapott a felismerés, Luke arca elkomolyodott és bátortalanul fürkészte az arcom.
- Luke tudod, hogy min mentem keresztül...- ismét bekellett , hogy fogjam. Vagy is inkább Ő fogta be az én szám. Édes ajkai félénken kértek engedélyt, de ahogy a porcikáim reagálni tudtak, onnantól nem volt megállás. Szinkronban mozogtunk, mint akik tökéletes egymásnak vannak teremtve.
Mivel a mondás szerint minden jónak egyszer vége szakad, így ennek is vége lett... Hála Jake-nek.
Hívott, hogy menjek mert kész a rajz, kezdhetjük.
Idióta Sophie, mire vállalkoztam! 

18.rész*Otthon, édes otthon

Sophie

Eső szakadt, mi pedig újra útnak indultunk. Mára már teljesen hozzászoktam, hogy egy, maximum két estét hotelben töltünk, míg a maradék időt Luke autójának kényelmes bőrülésén. Egyre jobban összeszoktunk, s már szinte fájdalmas, ha kis ideig is nélkülöznünk kell a másikat. Attól tartok a legjobban, hogyha hazamegyünk, minden vissza áll a maga helyére, s eltávolodunk egymástól.
Megigazítottam a ruhám, és visszasétáltam a szobába, ahol már csak a táskám várt rám. Felkaptam, s utolsó pillantást vetettem a szobára, hogy semmi sem maradt ott. Táskámat vállamra tettem, s magam után könnyedén zártam be az ajtót. Végigsétáltam a folyosón, egyenesen a recepcióhoz, ahol is leadtam a kulcsot. Megköszöntem, és már mentem is tovább a parkolóba, ahol az autónak támaszkodva várt Luke.
- Szia szépségem - húzott magára egy gyors csókra.
- Szia, szépfiú - mosolyogtam rá. - Azt mondtad, hogy csak pár dolgot veszel - néztem rá, amikor is észrevettem a temérdek szatyrot a hátsó ülésen.
- Hazáig nem szeretnék megállni - vont vállat.
- Oké.
Ezzel el is foglaltam a helyem. Csizmáim lerúgtam és a műszerfalra támasztottam lábaim. Bekötöttem az övem, s amint a rádió kellemes hangja betöltötte a teret, indultunk is. Lábammal ütöttem a ritmust, míg a dallamot dúdoltam. Luke is velem együtt énekelt egy - egy ismertebb nótát.
Jó pát órán át csak ültünk egymás mellett. Gondolataim nagyon sűrűn cikáztak fejemben, amelynek csak negatív hatása volt rám. Rettegtem, hogy egyik pillanatról a másikra elveszítem. Újra magamra hagy a szeretett férfi.
- Luke - szólaltam meg halkan.
- Tessék? - nézett rám egy pillanatra.
- Mi lesz, ha hazaérünk?
- Hogy érted? - nézet furcsállóan.
- Minden olyan lesz, mint most? - tettem fel bátortalanul a kérdést.
- Természetesen - bólint. - Mire számítottál?
- Fogalmam sincs - motyogom. - Csak elgondolkoztam, hogy hogyan is tovább.
- Én szeretném, ha továbbra is egy párt alkotnánk.
- Én is - vágtam rá egyből, mire elmosolyodott.
- Reméltem Manó, reméltem - fűzte össze ujjainkat.
Apró csókot hintett kézfejemre, s visszahelyezte combjára. Tovább hallgattuk a dalokat, s nem foglalkoztunk az otthon ránk várt dolgokkal.
- Egy vacsora? - kérdezte, amikor egy étteremhez közeledtünk.
- Benne vagyok.
Leparkolt, s befelé indult. Mivel egy autópálya melletti kis étteremnél voltunk, így az emberek csak lézengtek. Elfoglaltunk egy félreeső asztalt, s az étlapot kezdtünk el nézegetni. Hamar sikerült kiválasztanunk, hogy mit is szeretnénk, így leadtuk a rendelést, s kisebb beszélgetés közben vártuk, hogy kihozzák.
- Igazán jól néz ki - mondta Luke, amikor távozott a pincér.
- Valóban - helyeseltem.
- Sophie - fogta kezei közé enyémet. - Attól, hogy hazamegyünk, semmi sem fog megváltozni.
- Akkor is jó volt a világ elől elmenekülni, és csak kettőnkkel törődni.
- Ígérem, hogy még rám is fogsz unni, annyi időt töltünk majd együtt - mosolygott rám, s gyors csókot hintett arcomra.
Halk, néhány szavas beszélgetés mellett fogyasztottunk el minden megrendelt ételt, s italt. Amint a számlát is rendeztük, már mentünk is tovább.

****

Mély szundikálásomból Luke édesen rekedtes hangja ébresztett fel. Nagyokat pislogtam, s feljebb tormáztam magam az ülésben. Egyből kipillantottam az ablakon. Sötétség uralta a várost, de a környéket egyből felismertem. A lakásom hátsó részén lévő parkolóba álltunk. Sietve fordultam Luke felé.
- Itt hagysz? - hangom kétségbeesett volt.
- Gondoltam szeretnél a saját ágyadban aludni.
- Oh, akkor köszi - bólintottam, s kiszálltam az autóból.
Lassan hátrasétáltam és elkezdtem kiszedni a csomagjaim. Becsuktam az ajtót, s szembe találtam magam vele.
- Segítek - vette el a nagyobb táskám.
Előre mentem, s ő pedig szorgosan követett. Felértem a megfelelő emeletre, s amint kikerestem a kulcsot, már nyitottam is a zárat. Egyenesen a nappalinak kialakított részre mentem, ahova mindenemet hanyagul a kanapéra ejtettem.
- Nyuszi - szólalt meg halkan, nyugodt hangon. - Gyere ide - nyújtotta kezét.
- Nem szeretnélek feltartani. - feleltem a mellkasához bújva.
- Ha arra vágysz, hogy itt maradjak, csak kérned kellene - fogta kezei közé arcomat, s mélyen szemeimbe nézve mondta. - Ma este bármennyire is szeretnék, nem tudok maradni. El kell intéznem valamit.
- Éjszaka közepén?
- Igen - bólintott. - Gyere, üljünk le.
Kanapén elfoglalta a helyet, s az ölébe húzott. Arcomat cirógatta, majd hajamat fülem mögé tűrte, s ajkait enyéimre nyomta. Kezeimet nyaka köré fontam, s felzselézett, kicsit már megnőtt hajába túrtam. Borostás arcán végigsimítottam. Mindig is imádtam, ha pár napos borosta díszítette csodás arcát. Csípőmbe erősen kapaszkodott, s magához vont a lehető legközelebb. Élveztem, hogy ilyen közelségben voltunk egymáshoz, mielőtt a búcsú következett volna. Csípőmet ellene nyomtam, hogy ösztönözzem. Mély nyögés szakadt fel torkából, amibe beleremegtem, s még jobban mozgatni kezdtem a csípőm.
- Sophie - nevem áldás volt ajkaiból.
- Luke - csókoltam meg ismételten hevesen. 
- Indulnom kellene.
- Akkor nem tartalak fel - másztam le róla, s a szobámba igyekeztem.
Hallottam lépteit magam mögött, s pillanatok múlva éreztem meg kezeit csípőm körül. Hátamnak feszült mellkasa, s nyakamat kezdte el édes csókokkal behinteni. Fenekemet neki nyomtam, s egyértelműen éreztem izgalmát.
- Úgy tudtam menned kell - nyögtem.
- Így elengednél?
- Te meg kihasználnál?
- Sophie - fordított szembe magával. -Valóban így érzed?
- Őszintén szeretnéd tudni? - bólintott. - Amíg nem volt más, jó voltam. Most viszont, hogy visszatértünk a valóságba, és itthon vagyunk, már is menekülőutat keresel.
- Ez nem igaz. Semmilyen menekülőutat sem keresek. Veled szeretnék lenni, és csak reménykedem abban, hogy itthon is egy párként tudunk élni tovább.
- Luke, ne áltassuk magunkat.
- Miről beszélsz?
- Egy jó szórakozás volt, amely lezárult azzal, hogy Te hirtelen az mellett döntöttél, hogy hazatérünk. Ennek vége. Örülök, hogy megismertelek, s pár hétre ismételten élek. Sokkal tartozom neked.
- Sophie, hülyeségeket beszélsz.
- Inkább indulj, isten ments, hogy feltartsalak. Irány, szórakozz!
- Bébi, kérlek.
- Viszlát, Luke.
- Ez az utolsó szavad? - hangja kétségbeesett volt. Közelebb hajolt, és egy utolsó puszit helyezet arcomra. - Legyen, ahogy akarod! Viszlát Sophie.
Ezzel ki is lépett a szobám, majd a lakásom ajtaján. Tudtam, ahogy elhagyta a helységet, tudtam, hogy őrültséget tettem, hiszen eldobtam a boldogságom. Önző voltam, magamnak akart a mai éjszakán is, s ahogy magamra akart hagyni, véget vetettem e őrült ördögi körnek.
Megszabadultam minden ruhadarabtól, amelyek testemet borították, s a zuhanykabinba álltam. Forró víz végigfolyt fáradt testemen. Éreztem, ahogy a szívem fájdalmasan mond ellent mindennek, s a könnyeim is makacsan előretörtek. Vízzel keveredett, s folyt végig merev testemen. Csempének döntöttem homlokom, míg a vészes zokogás véglegesen magával ragadott.

17.rész*A gumicukor fajtái...

Sophie 

A reggel nem az én időszakom, hogy ha azt vesszük figyelembe, az este kifárasztottak. Lassú mozdulatokkal fordultam egyik oldalamról a másikra, és a még alvó Luke-ot kezdtem el tanulmányozni. Szőkés barna haja keszekuszán állt, és terült el a párnán, ajkai kicsit eltávolodva egymástól rózsaszínen pompáztak, szempillái az orcáján pihentek, és csak tovább díszítették e csodás arcot. Erőt véve magamon nyomtam egy lágy puszit ajkaira, majd kikecmeregtem az ágyból. Felkaptam egy fekete Ramones pólót, majd kikerestem a bőröndömből egy fekete francia bugyit, hajamat laza kontyba fogtam, és elindultam a barna boltívvel nyíló helyiségbe. A konyhát megtaláltuk! jegyeztem meg magamnak, majd neki is láttam a tervemnek. Ha nevezhető tervnek... Inkább kedveskedés. Elővettem két bögrét, majd kutakodni kezdtem, és szerencsémre a Szőkeség remeke helyet talált a megszállásra, hisz itt minden volt ami csak kellett. Még tea filtert is találtam, ami mondjuk egy ilyen helyen nem is csoda, - de még is meglepetés volt számomra.

A vízforralóba a csapból engedtem vizet, majd lenyomva a kis gombot az oldalán vártam. Eközben két bögrét vettem le szemmagasságban elhelyezkedő, barna fenyőből készült konyhaszekrény egyik polcáról. Cukrot és citromlevet kevertem össze benne, majd oldalára helyezve a teafiltert már önthettem is rá a megfelelő hőmérsékletű folyadékot. Mindezt próbáltam a leghalkabban végre hajtani, hisz Luke még is csak pár méterre helyezkedik messzebb tőlem. Elpakoltam mindent, majd indulásra készen állva, vettem a kezembe a két sárga színben pompázó bögrét. 

- Jó reggelt.- csilingelt hangom, majd letettem a bögréket az ágy mellett elhelyezkedő kis szekrényre.

- Szia. - fáradt hangja megmosolyogtatott. A hátára fordulva dörzsölte meg a szemeit, majd következő lépésként már is a hajába túrt és alkarjára támaszkodva végig mért. 

- Az az én pólóm ? - egy féloldala mosoly jelent meg csodás arcán. Bátorságot merítve bólintottam, majd hirtelen ötletként csak simán ráültem a combjaira. Két kezemmel közre fogtam az arcát, majd egy érzéki csókba invitáltam, amit készségesen fogadott el. Elmélyítettem a csókot , amin egy percre meglepődött, de hamar vissza tért és egyik kezét a jobb  combomra vezette és végig simított rajta. Elváltam tőle, amit nem fogadott túl jól. 

- Hoztam teát. - biccentettem a bögrék felé. Csodásan ragyogó szemeit rávezette a még gőzölgő italokra, majd vissza rám. 

- Azt hiszem , valami most sokkal jobban izgat.- éreztem ahogy az arcomat elönti az a bizonyos pír, és az előbbiekben feltörekvő bátorságom most eltörpült. 

- Kifog hűlni. - kicsit felemelkedtem a lábairól, hogy feljebb tudjon ülni. Hátával nekidőlt az ágytámlának, majd kézhez fogta az egyik bögrét.

- Finom lett. - kortyolt bele másodszorra. Egy büszke mosolyt villantottam majd én is szürcsölgetni kezdtem a narancsos ízben úszó italom.

Miután elfogyasztottuk az italokat, kivittem őket a konyhában lévő mosogatóba és elöblítettem. A hűtőt kitárva megcsapott a felismerés miszerint egy pár üveg italon kívül más nem igen található a polcokon. 

- Leakarunk részegedni ? - kérdeztem nevetve, majd vissza csuktam az ajtaját a hűtőnek.

- Én már részeg vagyok ... Csak rád kell nézni. - taglalta, majd belépet a konyhába egy szál alsóban.

- Vicces vagy. Ez a reggeli kipihentségednek az oka, vagy alapjáraton vagy ilyen ? 

- Valakinek nagy lett a szája, nem gondolod ?

- Eddig nem bántad. - beszélgetésünk alatt közelebb jött hozzám, így már a karjai fogságában tudhattam magam. A kijelentésemre nem csak Ő de még Én is meglepődtem. Míg nekem pír, neki mosoly jelent meg az arcán. 

- Soha nem is fogom. - motyogta ajkaimra, majd vadcsókot intézett felém. 

Levegő hiánya miatt eltávolodtunk, de nekem végig ott bujkált a fejembe, hogy enni is kellene valamit. Kikerülve Luke-ot siettem a szobába, majd elrohantam zuhanyozni. Vissza érve barátomat még mindig az alsójában flangálva találtam. Mint egy anyuka ráparancsoltam, hogy ha lehet kezdjen el öltözködni, mert el kell mennünk bevásárolni, mire a válasza az étterem volt, de én csak a fejemet rázva öltözni kezdtem.

- Süssünk sütit. - beszéltem kicsit hangosabban, hátha meghallja. Pont akkor lépet ki a fürdőből így válaszra tudod méltatni. 

- Remek ötlet, de tekintve, hogy egy hotel szobában vagyunk nem sok esélyünk van.- mosolygott majd öltözködni kezdett.

- Ezért megyünk vásárolni.

- Egy túlzsúfolt bevásárló központba akarsz berángatni ? - kérdezte tetetett sértettséggel , de a szemei mosolyogtak.

- Hát gondoltam... De ha neked ....- kezdtem magyarázkodni, de nem sok értelme volt, hisz mind a ketten tudtuk, hogy csak húzzuk a másik agyát.

- Esetleg, ha akadna valami motiváló dolog amiért érdemes lenne elmennem...- jött közelebb, és segített bekapcsolni a nyakláncom, majd utána hatalmas karjaival körül ölelte a derekam, s magához ölelt. Hajamat félre söpörte, és édes csókokkal hintette be az elé tárulkozó bőrfelületet. 

- A süti. Az általában motivál ...- mondtam olyan komolyan, amennyire csak tudtam, majd felé fordulva egy gyors puszit nyomtam ajkaira és a szandálom keresésére indultam. 

- Nem egyforma a motiválódásunk. - sóhajtott lemondóan.

Miután teljesen késznek nyilvánítottam magam , és megkaptam a dicsérő bókot is, - pedig csak egy egyszerű szettet vettem fel. Kalapomat a fejemre téve indultam meg az ajtó felé, és léptem ki rajta. Luke össze kulcsolta a kezünket, ami nálam egy szívmelengető gesztus volt. 

Egyre jobban beleszeretek, ha ez még lehetséges.

Zene

A sorokat róttuk, és minden szükségesnek vélt dolgot próbáltunk beszerezni. Míg Luke megállt a csokiknál valami sütire valót kiválasztani, addig én tőle egy pár méterre a gumicukrok vizslatásával töltöttem az időm.

Teljesen akaratlanul pillantottam fel csak egy percre, de ennyi bőven elég is volt, hogy csapot papot hagyva teljesen elfeledkezzek a gumicukor fajtáiról.

- Köszönöm, nagyon édes tőled.- beszélt mosolyogva, pilláit rebegtetve egy ébenfekete hajú, csillogóan zöld szemű, magas karcsú lány, miközben kivette Luke kezéből a három tábla csokoládét. 

- Semmiség.- válaszolta szintén mosolyogva Luke. A lány kellően feltűnően ért hozzá a Szőkeség kezéhez, pedig csak pár csomag csokit vett el tőle. Nyugalom Sophie!

A lány betette a kosarába a csokikat, majd újra Luke felé pillantott. Egy papír darabot halászott elő farmernadrágja zsebéből, majd ugyan onnan egy tollat is. Ha nem a két szememmel látnám, talán el se hinném. Sőt száz százalék , hogy kiröhögném az illetőt aki mesélné nekem.

- Tessék. Ha gondolod hívj fel.- nyomta a kezébe a papírt. Nem láttam Luke arcát mivel háttal állt nekem, de valahogy nem is voltam kíváncsi a csábítóan ragadó mosolyára, és a tengerkéken izzó szemeire, ahogyan a lány nézi. 

Fájó mellkassal és párásodó tekintettel indultam el teljesen más irányba, mint ahol ők álltak. Elakartam volna menekülni, el ebből a hatalmas áruházból. Sőt el Luke közeléből is, bárhova, csak ne lássam.

 - Soph! - kiáltott utánam.

- Hagyj békén.- válaszoltam meg se fordulva, csak tovább siettem előre, minél hamarabb fizetni akartam.

- Mi történt ? - megragadta a karomat, ezáltal megálljt parancsolva nekem.

- Ezt én is kérdezhetném...- visítottam fel.  

- Most mi a bajod ? - ráncolta zavarta a homlokát, mire bennem eltört az utolsó mécses is.

- Igaz nekem sose lesz hosszú fekete hajam, és égetően zöld tekintettem... De tudod Luke én szívből szeretlek, és nem tudnálak soha megcsalni...- habogtam össze-vissza. 

Luke 

Ahogy megláttam könnyes szemeit, egyből megcsapott a felismerés, de egyszerre öntött is el a düh. Semmi értelmét nem láttam kiakadásának, de mivel meg se hallgatta a beszédem, így nem fordítottam több figyelmet az ostoba veszekedésünknek. Főleg mert egy emberekkel megtömött terem kellős közepén álltunk. 

- Nem történt semmi... - magyaráztam tovább, ezzel is remélve, hogy végre abba hagyja ezt a gyerekes viselkedést, és haza mehetünk. 

- Persze, és mikor fogod felhívni...? - egy gúnyos nevetést tört elő belőle, mire elszállt minden reményem afelől , hogy ezt a témát valaha is lezárhatjuk. 

- Azt hittem tegnap elég világos voltam az érzéseim terén... De látom nem fogod fel , hogy teljes szívemből szeretlek. Azt pedig még most se tudom felfogni miből gondolod, hogy bármit is akarnék attól a lánytól. Lehet, hogy szép meg minden, de nekem Te kellesz. Mert nekem Te vagy a leggyönyörűbb ember a földön, és nem tudok másra nézni. - otthagytam. Minden szót, mondatott, és még talán a könnyeket is belefojtva hagytam magára.

A kocsiban ülve döntöttem a fejtámlának a hangos zenétől lüktető testrészem. Felcsavartam még egy kicsit a hangerőt, majd lehunytam a szemeim. Nem akartam, hogy ez ennyire félre érthető helyzet legyen, a lány száma meg már nincs is meg. 

Csak megkért, hogy vegyek le neki pár tábla csokit, mert nem éri el. Én meg mint a hősies, magas, szőke lovag nem hagyhattam, hogy csak ott szenvedjen apró termetével. Levettem, majd kacéran megköszönte, és a számát nyújtotta. De ahogy megfordultam és láttam Sophie-t elsietni, még a világ is megszűnt körülöttem. Ott hagyva a lányt,- sőt még a számát is eldobva, amire nem is volt szükségem - rohantam a barátnőm után. 

Szar érzés volt a tudat, hogy most az Ő szemében én lehetek a legutáltabb ember a földön. 

Percek teltek el, mire nyílt a kocsi ajtaja és mellettem termet a szőke hajú lány. Letekerte a szinte már bömbölő zene hangerejét, és sóhajtott. Ráemeltem a tekintettem, és csak akkor vettem észre, hogy a papír darabkát szorongatja amit feltehetőleg én dobtam el. 

- Sajnálom.- a papírra meredt  csodás tekintetével, s mintha annak beszélne, csak nézte.

- Én sajnálom.- óvatosan nyúltam a papír darabkáért, majd lehúzva az ablakot az oldalamon, csak egyszerűen kihajítottam azt. - Egy idióta cetlin vesztünk össze... 

- Hülye voltam, és elvakult ... - kezdett magyarázkodni, de én nem akartam ezt hallgatni. Inkább a tetteimnek éltem, és az álla alá nyúlva hirtelen rántottam magam felé, s csókoltam meg. Minden érzésemet belevittem, ami akkor csak ért.

- Szeretlek ! - motyogtam ajkaira.

- Én is szeretlek.

------------------------------

Sziasztok!

Megérkeztem a II. résszemmel. Ami remélhetőleg mindenki tetszését elnyeri. A közeljövőben költözködés merül fel kicsiny életemben... de remélhetőleg úgy is tudok majd nektek írni :)♥

Tifani,xx