17.rész*A gumicukor fajtái...

Sophie 

A reggel nem az én időszakom, hogy ha azt vesszük figyelembe, az este kifárasztottak. Lassú mozdulatokkal fordultam egyik oldalamról a másikra, és a még alvó Luke-ot kezdtem el tanulmányozni. Szőkés barna haja keszekuszán állt, és terült el a párnán, ajkai kicsit eltávolodva egymástól rózsaszínen pompáztak, szempillái az orcáján pihentek, és csak tovább díszítették e csodás arcot. Erőt véve magamon nyomtam egy lágy puszit ajkaira, majd kikecmeregtem az ágyból. Felkaptam egy fekete Ramones pólót, majd kikerestem a bőröndömből egy fekete francia bugyit, hajamat laza kontyba fogtam, és elindultam a barna boltívvel nyíló helyiségbe. A konyhát megtaláltuk! jegyeztem meg magamnak, majd neki is láttam a tervemnek. Ha nevezhető tervnek... Inkább kedveskedés. Elővettem két bögrét, majd kutakodni kezdtem, és szerencsémre a Szőkeség remeke helyet talált a megszállásra, hisz itt minden volt ami csak kellett. Még tea filtert is találtam, ami mondjuk egy ilyen helyen nem is csoda, - de még is meglepetés volt számomra.

A vízforralóba a csapból engedtem vizet, majd lenyomva a kis gombot az oldalán vártam. Eközben két bögrét vettem le szemmagasságban elhelyezkedő, barna fenyőből készült konyhaszekrény egyik polcáról. Cukrot és citromlevet kevertem össze benne, majd oldalára helyezve a teafiltert már önthettem is rá a megfelelő hőmérsékletű folyadékot. Mindezt próbáltam a leghalkabban végre hajtani, hisz Luke még is csak pár méterre helyezkedik messzebb tőlem. Elpakoltam mindent, majd indulásra készen állva, vettem a kezembe a két sárga színben pompázó bögrét. 

- Jó reggelt.- csilingelt hangom, majd letettem a bögréket az ágy mellett elhelyezkedő kis szekrényre.

- Szia. - fáradt hangja megmosolyogtatott. A hátára fordulva dörzsölte meg a szemeit, majd következő lépésként már is a hajába túrt és alkarjára támaszkodva végig mért. 

- Az az én pólóm ? - egy féloldala mosoly jelent meg csodás arcán. Bátorságot merítve bólintottam, majd hirtelen ötletként csak simán ráültem a combjaira. Két kezemmel közre fogtam az arcát, majd egy érzéki csókba invitáltam, amit készségesen fogadott el. Elmélyítettem a csókot , amin egy percre meglepődött, de hamar vissza tért és egyik kezét a jobb  combomra vezette és végig simított rajta. Elváltam tőle, amit nem fogadott túl jól. 

- Hoztam teát. - biccentettem a bögrék felé. Csodásan ragyogó szemeit rávezette a még gőzölgő italokra, majd vissza rám. 

- Azt hiszem , valami most sokkal jobban izgat.- éreztem ahogy az arcomat elönti az a bizonyos pír, és az előbbiekben feltörekvő bátorságom most eltörpült. 

- Kifog hűlni. - kicsit felemelkedtem a lábairól, hogy feljebb tudjon ülni. Hátával nekidőlt az ágytámlának, majd kézhez fogta az egyik bögrét.

- Finom lett. - kortyolt bele másodszorra. Egy büszke mosolyt villantottam majd én is szürcsölgetni kezdtem a narancsos ízben úszó italom.

Miután elfogyasztottuk az italokat, kivittem őket a konyhában lévő mosogatóba és elöblítettem. A hűtőt kitárva megcsapott a felismerés miszerint egy pár üveg italon kívül más nem igen található a polcokon. 

- Leakarunk részegedni ? - kérdeztem nevetve, majd vissza csuktam az ajtaját a hűtőnek.

- Én már részeg vagyok ... Csak rád kell nézni. - taglalta, majd belépet a konyhába egy szál alsóban.

- Vicces vagy. Ez a reggeli kipihentségednek az oka, vagy alapjáraton vagy ilyen ? 

- Valakinek nagy lett a szája, nem gondolod ?

- Eddig nem bántad. - beszélgetésünk alatt közelebb jött hozzám, így már a karjai fogságában tudhattam magam. A kijelentésemre nem csak Ő de még Én is meglepődtem. Míg nekem pír, neki mosoly jelent meg az arcán. 

- Soha nem is fogom. - motyogta ajkaimra, majd vadcsókot intézett felém. 

Levegő hiánya miatt eltávolodtunk, de nekem végig ott bujkált a fejembe, hogy enni is kellene valamit. Kikerülve Luke-ot siettem a szobába, majd elrohantam zuhanyozni. Vissza érve barátomat még mindig az alsójában flangálva találtam. Mint egy anyuka ráparancsoltam, hogy ha lehet kezdjen el öltözködni, mert el kell mennünk bevásárolni, mire a válasza az étterem volt, de én csak a fejemet rázva öltözni kezdtem.

- Süssünk sütit. - beszéltem kicsit hangosabban, hátha meghallja. Pont akkor lépet ki a fürdőből így válaszra tudod méltatni. 

- Remek ötlet, de tekintve, hogy egy hotel szobában vagyunk nem sok esélyünk van.- mosolygott majd öltözködni kezdett.

- Ezért megyünk vásárolni.

- Egy túlzsúfolt bevásárló központba akarsz berángatni ? - kérdezte tetetett sértettséggel , de a szemei mosolyogtak.

- Hát gondoltam... De ha neked ....- kezdtem magyarázkodni, de nem sok értelme volt, hisz mind a ketten tudtuk, hogy csak húzzuk a másik agyát.

- Esetleg, ha akadna valami motiváló dolog amiért érdemes lenne elmennem...- jött közelebb, és segített bekapcsolni a nyakláncom, majd utána hatalmas karjaival körül ölelte a derekam, s magához ölelt. Hajamat félre söpörte, és édes csókokkal hintette be az elé tárulkozó bőrfelületet. 

- A süti. Az általában motivál ...- mondtam olyan komolyan, amennyire csak tudtam, majd felé fordulva egy gyors puszit nyomtam ajkaira és a szandálom keresésére indultam. 

- Nem egyforma a motiválódásunk. - sóhajtott lemondóan.

Miután teljesen késznek nyilvánítottam magam , és megkaptam a dicsérő bókot is, - pedig csak egy egyszerű szettet vettem fel. Kalapomat a fejemre téve indultam meg az ajtó felé, és léptem ki rajta. Luke össze kulcsolta a kezünket, ami nálam egy szívmelengető gesztus volt. 

Egyre jobban beleszeretek, ha ez még lehetséges.

Zene

A sorokat róttuk, és minden szükségesnek vélt dolgot próbáltunk beszerezni. Míg Luke megállt a csokiknál valami sütire valót kiválasztani, addig én tőle egy pár méterre a gumicukrok vizslatásával töltöttem az időm.

Teljesen akaratlanul pillantottam fel csak egy percre, de ennyi bőven elég is volt, hogy csapot papot hagyva teljesen elfeledkezzek a gumicukor fajtáiról.

- Köszönöm, nagyon édes tőled.- beszélt mosolyogva, pilláit rebegtetve egy ébenfekete hajú, csillogóan zöld szemű, magas karcsú lány, miközben kivette Luke kezéből a három tábla csokoládét. 

- Semmiség.- válaszolta szintén mosolyogva Luke. A lány kellően feltűnően ért hozzá a Szőkeség kezéhez, pedig csak pár csomag csokit vett el tőle. Nyugalom Sophie!

A lány betette a kosarába a csokikat, majd újra Luke felé pillantott. Egy papír darabot halászott elő farmernadrágja zsebéből, majd ugyan onnan egy tollat is. Ha nem a két szememmel látnám, talán el se hinném. Sőt száz százalék , hogy kiröhögném az illetőt aki mesélné nekem.

- Tessék. Ha gondolod hívj fel.- nyomta a kezébe a papírt. Nem láttam Luke arcát mivel háttal állt nekem, de valahogy nem is voltam kíváncsi a csábítóan ragadó mosolyára, és a tengerkéken izzó szemeire, ahogyan a lány nézi. 

Fájó mellkassal és párásodó tekintettel indultam el teljesen más irányba, mint ahol ők álltak. Elakartam volna menekülni, el ebből a hatalmas áruházból. Sőt el Luke közeléből is, bárhova, csak ne lássam.

 - Soph! - kiáltott utánam.

- Hagyj békén.- válaszoltam meg se fordulva, csak tovább siettem előre, minél hamarabb fizetni akartam.

- Mi történt ? - megragadta a karomat, ezáltal megálljt parancsolva nekem.

- Ezt én is kérdezhetném...- visítottam fel.  

- Most mi a bajod ? - ráncolta zavarta a homlokát, mire bennem eltört az utolsó mécses is.

- Igaz nekem sose lesz hosszú fekete hajam, és égetően zöld tekintettem... De tudod Luke én szívből szeretlek, és nem tudnálak soha megcsalni...- habogtam össze-vissza. 

Luke 

Ahogy megláttam könnyes szemeit, egyből megcsapott a felismerés, de egyszerre öntött is el a düh. Semmi értelmét nem láttam kiakadásának, de mivel meg se hallgatta a beszédem, így nem fordítottam több figyelmet az ostoba veszekedésünknek. Főleg mert egy emberekkel megtömött terem kellős közepén álltunk. 

- Nem történt semmi... - magyaráztam tovább, ezzel is remélve, hogy végre abba hagyja ezt a gyerekes viselkedést, és haza mehetünk. 

- Persze, és mikor fogod felhívni...? - egy gúnyos nevetést tört elő belőle, mire elszállt minden reményem afelől , hogy ezt a témát valaha is lezárhatjuk. 

- Azt hittem tegnap elég világos voltam az érzéseim terén... De látom nem fogod fel , hogy teljes szívemből szeretlek. Azt pedig még most se tudom felfogni miből gondolod, hogy bármit is akarnék attól a lánytól. Lehet, hogy szép meg minden, de nekem Te kellesz. Mert nekem Te vagy a leggyönyörűbb ember a földön, és nem tudok másra nézni. - otthagytam. Minden szót, mondatott, és még talán a könnyeket is belefojtva hagytam magára.

A kocsiban ülve döntöttem a fejtámlának a hangos zenétől lüktető testrészem. Felcsavartam még egy kicsit a hangerőt, majd lehunytam a szemeim. Nem akartam, hogy ez ennyire félre érthető helyzet legyen, a lány száma meg már nincs is meg. 

Csak megkért, hogy vegyek le neki pár tábla csokit, mert nem éri el. Én meg mint a hősies, magas, szőke lovag nem hagyhattam, hogy csak ott szenvedjen apró termetével. Levettem, majd kacéran megköszönte, és a számát nyújtotta. De ahogy megfordultam és láttam Sophie-t elsietni, még a világ is megszűnt körülöttem. Ott hagyva a lányt,- sőt még a számát is eldobva, amire nem is volt szükségem - rohantam a barátnőm után. 

Szar érzés volt a tudat, hogy most az Ő szemében én lehetek a legutáltabb ember a földön. 

Percek teltek el, mire nyílt a kocsi ajtaja és mellettem termet a szőke hajú lány. Letekerte a szinte már bömbölő zene hangerejét, és sóhajtott. Ráemeltem a tekintettem, és csak akkor vettem észre, hogy a papír darabkát szorongatja amit feltehetőleg én dobtam el. 

- Sajnálom.- a papírra meredt  csodás tekintetével, s mintha annak beszélne, csak nézte.

- Én sajnálom.- óvatosan nyúltam a papír darabkáért, majd lehúzva az ablakot az oldalamon, csak egyszerűen kihajítottam azt. - Egy idióta cetlin vesztünk össze... 

- Hülye voltam, és elvakult ... - kezdett magyarázkodni, de én nem akartam ezt hallgatni. Inkább a tetteimnek éltem, és az álla alá nyúlva hirtelen rántottam magam felé, s csókoltam meg. Minden érzésemet belevittem, ami akkor csak ért.

- Szeretlek ! - motyogtam ajkaira.

- Én is szeretlek.

------------------------------

Sziasztok!

Megérkeztem a II. résszemmel. Ami remélhetőleg mindenki tetszését elnyeri. A közeljövőben költözködés merül fel kicsiny életemben... de remélhetőleg úgy is tudok majd nektek írni :)♥

Tifani,xx