16.rész*Vallomások sokasága

Sophie

Ültem a parton, és csak néztem a lemenő napot. Térdeimet felhúztam, s szorosan öleltem magamhoz, míg merengtem. Mind felkavarodott bennem, és ez volt az amitől féltem. Rettegtem, hogy újra feltör az érzés, és nincs megállás. Kitörök, s a zokogásomba menekülök. Elzárkózás az emberek elől mára már tökéletesen megy, hisz jelenleg is ezt teszem. Luke biztosan őrültnek tart, és nem is akar látni. Érzem, hogy elveszítem őt, ha ez még nem következett be. 

Könnyeim könyörtelenül szántották végig arcom, míg hajamat a kellemes lágy szellő fújta. Rázott a hideg, és egyszerre volt melegem. Remegtem. Szívem őrületes sebességet diktált. Agyam kikapcsolt, és csak meredtem előre a semmibe. Semmit nem gondoltam át, csak egy fiatal lány, gyermeteg gondolkodásával találtam szembe magam. Egy olyan lányéval, aki elmenekül a problémák, a kommunikáció, a szeretet, és az a személy elől, aki valóban mély érzéseket táplál iránta.
Apadásra még csak gondolni sem gondoltak makacs könnyeim. Folyamatosan arcomon díszelegtek a gyengeségem árulkodójeleként. Már senki sem volt a parton, így egyáltalán nem zavartattam magam. A perek, s az órák teltek, én pedig a homokba süppedve továbbra is merengtem magam elé. Feladtam annak gondolatát, hogy Luke utánam fog jönni, hiszen már réges-rég megtehette volna.
Már sötétség telepedett, és messzebbről, a kis pavilonoknak a fényét lehetett csak látni, amik már bezárták kapuikat. Szél erőteljesebben kezdett fújni, így a nyár ellenére is dideregni kezdtem. Kisírt szemeim, és a zsibbadt végtagjaim sem tették könnyebbé a helyzetet. Kis idő után egy meleg ölelésben találtam magam. Vállára hajtottam fejem, míg nyakhajlatomba szuszogott.
- Megnyugodtál? - törte meg a csendet közöttünk
- Köszönöm, hogy időt hagytál. - hanom erőtlen volt
- Hiányoztál. - csókolt nyakamba - Elmondod, hogy mi történt? - hangja megnyugtató volt
- Nehéz nekem. - nyeltem egy nagyot
- Nyuszi, itt vagyok. Bízhatsz bennem. - simított végig karomon - Reméltem, hogy ezt már bebizonyítottam számodra.
- Nem erről van szó. - sóhajtottam - Egyszerűen csak nehéz elfogadnom magam. Kérlek értsd meg. Rengeteg hibám van. A sebeim mindennek mondhatók, csak csodásnak nem. - hajtottam le arcom
- Bébi, azt hittem, hogy ezen már túlléptünk.
- Hogyan tudnék a múltamon ilyen mértékben túllépni?
- Sophie. - fordította maga felé arcom - Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudok Andrew helyére lépni, és nem is szeretnék. Ő volt a Te nagy szerelmed, és én ezt teljes mértékben tiszteletben is tartom. Fáj, hogy nem hiszed el az irántad érzett rajongásom.
- Luke, elhiszem. - néztem csodás szemeibe - Szeretlek, ebbe soha ne kételkedj. Ígérd meg nekem. - döntöttem homlokom az övének
- Szeretlek Manó. - mosolyodott el haloványan - Megcsókolhatlak? - kérdezte félve
Bólintottam, miközben alsó ajkamat beszívtam. Hatalmas kezei közé fogta arcomat, és elmosolyodott, míg közel nem hajolt, és olvasztotta egybe ajkainkat. Lábaimat széjjelebb feszítette, s közéjük csúszott. Egymással szemben ültünk, így tökéletesen takarta fehérneműm a világ elől. Bár sötétség uralta a környezetet, még is feszengve éreztem magam.
Elhúzódtam a forró csókból, és szorosan bújtam mellkasába. Hátamon simított végig, miközben édes semmiségeket suttogott bizalmasan fülembe, néha egy-egy puszival megpecsételve. Visszahelyezkedtem vele szembe, s végigsimítottam enyhén borostás arcán, majd ajkain, amelyek egy apró puszit hagytak ujjbegyemen.
- Mire gondolsz? - kérdezte suttogta, ahogyan simogatta combjaim
- Biztos vagy benne, hogy tudni szeretnéd? - bólintottam, mire fülemhez hajolt, ajkai súrolták cimpám - Szeretkezésre egy angyallal a parton, a puha homokban. - hagyott egy érzelmes csókot a fülem mögött
Egyre lejjebb haladt, ezzel teljesen befedve nyakam ívét. Szemhájaimat szorosan hunytam le, míg élveztem édes érintéseit. Hajába túrva húztam a lehetetlennél is közelebb vágyakozó testemhez. Tisztában voltam vele, hogy ez mennyire is nem helyén való, még is epedezve vártam a következő lépését.
Csókjai közben szoknyámat minimálisan feljebb tűrte, ám vigyázott arra, hogyha véletlenül valaki arra jár, akkor nem lássa meg cselekedetünk. Nyakam érzékeny bőréről visszatért számhoz, s nyelve sietősen találkozott enyémmel. Hevessége meglepett, de egyben ösztönzött is. Megfogta a csípőm és a sajátja ellen nyomta, ami mindkettőnkből egy jóleső sóhajt váltott ki. Újra megcsodálhattam csábos mosolyát, majd ezúttal én invitáltam finom, lassú csókba.
Kezei továbbra is vándoroltak testemen. Fehérneműm könnyed anyagán húzta végig az ujjait, amelybe beleremegtem. Kikerülve a ruhadarabot tüntette el bennem két ujját, s kezdett el kényelmes tempóban masszírozni. Homlokunk egybeért, ahogyan tekintetünk is. Alsó ajkamat vészesen harapdáltam, ami következményt is vont maga után. Vékony bőröm felrepedt, s a vér fémes íze lepte el nyelvemet. Luke hirtelen cselekedett, s míg ujjai bennem mozogtak, addig ajkai közé szívta enyémet. Nyöszörögtem csókja után epedezve. Míg csókunk felperzselte szánkat, addig ujjai abba hagyták a kényeztetést.
A cipzára árulkodó hangjára lettem figyelmes, majd még közelebb húzott a csípőmnél fogva. Óvatosan megemelt, csókunkat meg nem szakítva. Könnyedén húzta félre a sima egyszerű anyagot, s engedett magára. Szorosan kapaszkodtam nyakába, míg egy normális, lassú tempót fel nem vettem. Csípőm szinte behódolt övének. Teljesen megfeledkeztem mindenről, csak a pillanatnak éltem.

****

Hotelben egy forró zuhany után az ágyba feküdtünk, s egymást kényeztettük kisebb érintésekkel. Még mindig nem sikerült felfognom, hogy tényleg megtettük. Soha nem voltam az a lány, aki birtokában volt ilyesfajta bátorságnak, ám Luke karjai biztonságos burkot képeztek körém, elhitetve, hogy ketten vagyunk, s az egymás iránti szeretetünk.
- Mit csináltál, amíg a parton ültem? - néztem fel rá
- Eljöttem ide, kivettem a szobát, felhordtam a táskáink. - simított végig arcomon - Azután pedig. - nevetett fel
- Mi ilyen vicces?
- Inkább szánalmasnak mondanám. - nézett fel a plafonra
- Mondd el. - emelkedtem fel karomra - Luke, mit csináltál?
- Kiábrándulsz belőlem, ha megosztom veled.
- Luke, ne csináld ezt! Mondd el! - ültem csípőjére, s mellkasára támaszkodtam
- Komolyan gondolod?
- Hogy nem ábrándulok ki belőled? - tettem fel a kérdést - Igen, bár ha más lány ágyában voltál, felejts el. - mondtam őszintén, s hirtelen találtam hátamon magam
- Nyuszi, ilyet még véletlenül se vegyél a kis fejedbe. - hangja kemény volt, még is szívemig hatolt - Tudom, hogy üres beszédnek tűnhet, de mindenki más hidegen hagy. Veled érzem, hogy élek, téged akarlak minden percben. Amikor ma úgy kifordultál magadból, megijedtem. Pedig elhiheted, hogy az előző lányok az életemben soha nem éreztettek velem ilyet, s ehhez hasonlót sem. Szeretlek, és tudom, hogy soha nem fogom elérni azt a szintet, amit Andrew, de remélem, hogy valaha is olyan közel kerülhetek hozzád, ahogyan Ő.
- Luke. - simítottam végig tarkóján
- Kérlek, ne mondj semmit. - hunyta le szemhéjait, ahogyan végigsimítottam az egyiken
- Hallgass meg. - hangom kétségbeesett volt, de értelmét nyerte, hisz rám emelte kék íriszeit - Valóban sokat jelentett nekem, de elment. Nehezen sikerült túltennem magam rajta. Sokat tanultam tőle, és rengeteg mindent köszönhetek neki, még is el kellett engednem. Nem hiszek a sorsban, és a hasonlókban, de valamiért a mi utunk kereszteződött. És csak reménykedem benne, hogy soha nem válik szét. - hangom suttogásba ment át - Luke, megmutattad nekem az élet szép, kalandos oldalait is, amiért köszönettel tartozom neked. Hogyha nem lennél, valószínű, még mindig a kis lakásomban sajnálnám magam.
Érzelmekkel teli csókban forrtak össze ajkaink. Ízük sós volt a boldog könnyeim miatt, amiket sikeresen törölt le ujjaival, s feledtette el velem a rossz dolgokat.

Ps: Tudom volt jobb rész is, de egyszerűen már csak kényszerből írtam meg..egyáltalán semmi kedvem nincs az írásos..de mindegy is. :) várom a negatív megjegyzéseket! Xx

Alexa S.