15.rész*Komolytalanság

Reggel a meleg nap sugarai telítették be a szobát, így kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. Hason feküdtem, ami most már nem volt egy kényelmes helyzet, de még se volt szívem forgolódni, hisz éreztem egy kis súlyt a hátam közepén. Ez a súly pedig Luke feje volt. Halk szuszogása töltötte be a teret, meleg lehelete pedig csiklandozta a derekam. 

- Luke...- suttogtam halkan, hátha meghallja. - Luke...- próbálkoztam újra.- Szeretlek.- mondtam még halkabban, hisz úgy se hallja.

- Én is.- mormolta vissza halkan, s egy lágy puszit nyomot fedetlen hátamra. Egy halk kuncogást ejtettem meg, majd lesokkolódtam, hisz egy kósza kéz simított végig meztelen fenekemen. Hirtelen villantak be a tegnap esti "egymásnak esésünk". Édes csókok, selymes érintések, és szerelmes szavak vesztek el a sötétben.

Piruló arccal tűrtem minden simogatást, le a combomig, majd vissza a fenekemig. 

- Megfordulhatok ? - tudakoltam fáradt, nyűgös hangon.

- Gyere.- mászott le rólam. Ahogy megfordultam, egyből szembe találtam magam, a már függőlegesen heverésző Luka-al.

-Legalább búj ide, ha már leráztál.- felnevettem.

- Nem kell kétszer kérned, elhiheted.- karjai közé fúrtam magam, majd egy csókot csentem tőle. 

Pár órát még élveztük a csendet, és egymást, majd erőt véve magamon én voltam az első aki kikelt az ágyból. Gyorsan hajoltam le , és az éppen kezembe akadó fekete pólót aggattam magamra, majd tovább lépdeltem a fürdőig. Az ajtóban megfordultam, magam előtt össze kulcsoltam a kezeim, és az ajtó félfának dőltem.

- Esetleg kaphatok valami társaságot, ezen a gyönyörű napfényes reggelen? - kérdeztem huncut vigyorral az arcomon, mire Luke-nak felcsillantak a szemei. Mint akit kilőttek, ugrott fel, és édes mosoly kísértében tüntette el a köztünk lévő távolságot. Ahogy elém ért, már az ajkaimat tépte, egy percre se állt meg. Folyamatosan hátráltam ahogy tolt, így örültem hogy fog és nem esek el a saját lábamba. Másodpercek töredéke alatt kapta le rólam a pólóját, majd húzott be magával a zuhanyzóba, meg nem szakítva a csókunkat.  Megnyitotta a csapot, ami jéghideg vízsugarat lőtt mindkettőnkre. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat, így félbe szakadt édes csókunk. 

- Frissítő zuhanyt akartam, de nem ennyire.- nevettem el magam, majd letöröltem a tenyeremmel, az arcomon végig folyó vízcseppeket. 

- Majd adok én neked reggeli frissítőt.- felkapott az ölébe, majd fenekemnél állapodtak meg hatalmas kezei.  Vad csókba forrtunk össze. Hátam találkozott a hideg csempével, de csak egy halk szisszenés hagyta el a számat. Karjaimat átfontam nyakán, majd hajával kezdtem játszadozni. Luke áttért a nyakamra, egyik keze pedig olyan helyre vándorolt, ami már nagyon szerette volna ha végre találkoznak.

Miután befejeztük a zuhanyozást, én  felöltöztem , majd a hajamat szabadon hagytam, had omoljon lágy hullámokba a vállamra. Lazac színű ruhámhoz, egy ugyan olyan színű converst halásztam elő. Hajamba tettem a virágos hajpántot, majd egy halk nevetés hagyta el a számat.
- Úgy nézek ki mint egy tavasz tündér.- nevettem most már hangosabban.
- Az én kis tündérem.- jött mögém Luke. Karjaival rabságba ejtette derekam, majd puszikkal halmozta el a nyakam. A tükörből fürkésztem az arcát, amin egy édes mosoly terült el.
- Indulhatunk? - kérdeztem hirtelen megfordulva.
- Már is?
- Éhes vagyok.- vallottam be, mire Ő kinevetett.
- Sok volt a mozgás.- kacsintott, nekem pedig a vér az arcomba szökött. Villám sebességgel kaptam fel a táskám, majd a bőröndöt magam után húzva indultam el az ajtó felé.
- Legalább had segítsek. - nyúlt a kezem után. 

Bepakoltunk mindent a kocsiba, majd ismét útnak indultunk. Egy kis vendéglő előtt parkoltunk le, én pedig egyre jobban korgó gyomorral céloztam meg a helyiséget. Luke-al össze kulcsolt kézzel mentünk be, majd helyet foglaltunk egymást mellett egy kis bokszban.
Megjelent egy idős hölgy aki felvette a rendelésünket, majd elsétált. Luke keze megállapodott a combomon, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Nem győzöm elégszer elmondani, mennyire gyönyörű is vagy.- rá emeltem a tekintettem.
- Aranyos vagy, de azért nem kell tőlem hátast dobni. Vannak nálam százszor szebb lányok is.- rosszalló tekintettével találtam magam szemben, mire sóhajtottam, hisz tudtam mi következik.
- Nem értem miért nem vagy megelégedve magaddal. Csodálatos alakod van, gyönyörű arcod... és a belsőd is elképesztő.- magyarázta.
- Luke... Tudod ez ilyen lányos dolog... Ennyi.- tereltem a témát, de Ő nem hagyta.
- De most komolya, min tudnál változtatni magadon ... Tökéletes vagy?!
- Rengeteg dolog van ami zavar, de nem fogok most beszámolót tartani.- ebben a percben megjelent a hölgy és letette elénk a rendelésünket. Egyből belekortyoltam a jeges limonádémba, kellett valami ami lehűt.
Szinte már tapintható volt a feszült csend köztünk, Luke azért volt ilyen mert leráztam a témát, és nem adtam neki igazat, én pedig azért mert nem tartottam igazságosnak a dolgot. Ha nem akarok beszélnie erről, akkor hagyja  a témát.
Befejeztük, majd se szó, se beszéd indult meg fizetni, onnan pedig ki a parkolóba. Én csak loholtam utána, és rettentően dühös voltam magamra, és rá is.
Beszálltam a kocsiba, majd kényelmesen elhelyezkedtem és a rádióra szenteltem a figyelmem. Luke beindította a motort, majd útnak indultunk. A zene dallamai töltötték be a teret, amit én bátran énekeltem, dúdoltam. Az lehúzott ablak miatt a szellő bele kapott a hajamba, a kezem pedig szabadon lógott ki rajta. Figyeltem a fákat, a vízpartot, a mellettünk elsuhanó emberek sokaságát. Nem beszéltünk , ami engem rettentően zavart.
- Haragszol rám? - kérdeztem félve, mire egy gúnyos nevetés hagyta el csodás ajkait.
- Miért haragudnék? Mert nem hiszed el magadról, hogy csodálatos vagy?
- Nem tudom, csak kirohantál a vendéglőből, mostanáig pedig hozzám se szóltál.- taglaltam.
- Nem volt mit mondanom.- minden szava után úgy éreztem, hogy valami szíven szúr. Szemeimet könnyek szúrták, szám pedig tátva maradt.
- Megtudnánk állni? - kérdeztem vissza fogott hangon.
- Minek? - rám se nézett.
- Állj meg! - kiáltottam el magam, mire hirtelen az autó lekanyarodott jobbra és megállt az egyik part részhez kialakított parkolóban.
- Mi a franc bajod van? - csapott a kormányra Luke, de én akkor már rég az autón kívül voltam. Rohantam le egész a homokos vízhez. Alig voltak azon a részen ahova a lábaim vittek, így könnyedén találtam egy kis részt ahová össze kuporodva leülhetnék.
Utat engedve a könnyeimnek, karoltam át a felhúzott térdeim, keserves zokogásba süllyedve.
Sikerült megint elrontanom mindent. Miattam, és a sajátos önképem zavarodottsága miatt veszünk össze. Idiótaságokon, és jelentéktelen dolgokon. Nem akartam, hogy haragudjon rám, és szavai még így is fájtak. Tudtam, csak azért mondta mert ideges volt, vagy csak mérges... De nem gondolta komolyan, remélem.
Csak a tudat fájt, hogy nincs mit mondania...

---------------------------------------------------

Helló Mindenki!

Íme egy rész Tőlem. Fogalmam sincs, milyenre értékelhetném... de remélem élvezhető, és Szandi se akad ki a rettentően semleges résztől. ♥
A csoportban már tartottam "kisebb bemutatkozót", így ott megtaláltok. De a nevemre kattintva is megtaláljátok a blogokat amiket vezetek.

Kérlek titeket - így, hogy ez az első rész amit írtam - kommenteljetek, érdekel a véleményetek ♥♥

T,xx