13.rész*Munka

Sophie

Új város, új emberek. Már nem is számolom, hogy összességében hány városban is fordultunk meg. Feleslegesnek tartom. Ahogyan egyre több lesz a km-er alattunk, így kerülünk Luke-al mi is egyre közelebb egymáshoz. Már most elérte azt, amit senki másnak nem sikerült. Kötődöm hozzá. Szinte fizikai fájdalmat érzek, ha éppen egy kicsit hosszabb időre is elválunk egymástól. Teljesen bele bolondultam a szőke hajába, gyönyörű kék csillogó szemeibe, s a csábító mosolyába. Nem s beszélve a humoráról, kedvességéről, és a perverz, ám izgató beszédéről. Menthetetlenül belehabarodtam. 

Úgy érzem, hogy hasonló érzelmeket táplál felém, ám Ő nagyon is tartózkodó. Véleménye szerint, Ő nem szeretne beállni azok a párok közé akik nyálasak. Különleges kapcsolatot szán nekünk, s ennek tudata már is boldogabbá tesz. Megígérte, hogy még vissza fogunk térni, illetve, hogy lesz lehetőségem találkozni még Gemma-val, és a srácokkal.
Kisebb nyaggatás után végre bele ment, hogy munkát vállaljunk. Egyáltalán nem állt szándékomban rajta élősködni. Megértem, hogy tehetős, s apja mindig egy bizonyos összeget utal számlájára, még sem szerettem volna így élni.
Kimásztam mellőle, s a fürdőbe mentem, ahol igyekeztem rendbe szedni magam. Gyors zuhany, fogmosás, s sminkelés után felöltöztem, és visszatértem a még mindig alvó sráchoz. Csípőjére ültem, s arcát kezdtem el apró puszikkal behinteni. Már javában dél felé közeledett az idő, így ideje volt felébresztenem.
Hirtelen fonódott két kar csípőm köré, s maga alá fordított. Orrával megbökte enyémet, s ajkai finoman kebelezték be számat. Kisebb puszikkal szakadt el tőlem, s simított végig arcomon, ahogyan lenézett rám.
- Jó reggelt, baba. - hangja fáradtan lengte be a szobát
- Luke, már javában dél van. - néztem fel rá - Hasadra süt a nap. - simítottam végig az említett felületen
- Hm, és mit szeretnél e gyönyörű napon?
- Elmenni a cirkuszba, amiről beszéltünk. - ültem fel
- Nem adod fel, igaz? - sóhajtott
- Élveztem a munkám, és ha van rá lehetőség újra csinálnám, még ha alkalmanként is. És, ha pénzt is kapok érte, miért ne?
- Rendben.Elkészülök, reggelizünk és elmegyünk abba a fránya cirkuszba. - felelte - De csak egy feltétellel.
- Mi lenne az?
- Kérek egy finom csókot.
- Nem kaptál elég kényeztetést tegnap? - kúsztam közelebb hozzá
- Őszintént kérded? - ajkait féloldalas mosolyra húzta - Soha sem elég belőled. - húzott magához, s egy szenvedélyes csókot kezdeményezett
Kis idő múlva sikerült elszakadnom tőle, így már ment is készülődni. Addig én rendbe szedtem kicsit a szobát, hiszen igen nagy rendetlenséget hagytunk magunk után. Szandálomba bújtattam lábfejem, s táskámat is összepakoltam, mire Luke visszatért. Akaratlanul is alsó ajkamba haraptam, amikor végignéztem még nedves felsőtestén, amit a törülköző vékony anyaga takart csak csípőjénél.
- Ugyan, láttál már így. - nevetett fel
- Soha nem fogom megszokni. - nyögtem fel fájdalmasan
- Hát ha ilyen hatást váltok ki belőled, egy cseppet sem bánom. - nyomott egy szűzies csókot ajkaim, s öltözni kezdett

****

Reggeli után, amit egy kellemes hangulatú kávézóban fogyasztottuk el, már indultunk is tovább. Amint távoztunk az épületből, gyalog folytattok utunkat a város nagycirkusza felé. Mosolyogva, s pirult arccal reagáltam le amikor is ujjainkat egybefonta. Magához húzott, s egy rövid puszit hagyott halántékomon. Jókedvűen, semleges témákról beszélgetve haladtunk, s jutottunk egy a hatalmas üvegekből kirakott épülethez. Luke már beszélt az igazgatóval, így könnyedén jutottunk be, egyenesen hátra a porond mögé.
Ott fogadott minket az igazgató, akivel pár szót váltottunk. Elmondtam neki, hogy régen is ezzel foglalkoztam, már gyermek korom óta, így nem új dologba kezdek. Egyből hátra, az úgynevezett gyakorló terembe vezetett, ahol egy idősebb, ám annál is kedvesebb hölgy fogadott minket.
- Melinda vagyok, én tréningezem a lányokat. - nyújtotta mosolyogva kezét felém, aztán Luke felé
- Én Sophie vagyok, Ő pedig Luke.
- Örülök, hogy itt vagytok. Felüdülés új arcokat látni e falak között.
- Mi köszönjük a lehetőséget. - mosolyogtam tovább
- Akkor, ha át tudnál most öltözni, megnézhetnénk, hogy mit is tudsz.
- Persze.
- Arra találod az öltözőt. - mutatott egy ajtóra
Táskámat felkapva siettem be, s kezdtem el készülődni. Hajamat szoros kontyba állítottam, majd egy leggingset, és egy sport toppot vettem magamra. Miután végeztem visszamentem Melindához, az igazgatóhoz, s Luke-hoz.
- Rendben, akkor gondolom tudod mi a feladatod. - mosolygott rám bíztatóan
Bólintottam, s ráléptem a szivacsra, majd a selyem anyaghoz mentem, s felvettem a kezdő pozíciót. Zenét most nem kaptam, csupán annyi volt a feladatom, hogy pár alap dolgot mutassak meg. Amint a megfelelő magasságba voltam már neki is láttam a már igen jól begyakorolt mozdulat soroknak.
Végig éreztem magamon az árgus, figyelő tekinteteket, és egy másikat is. Védelmező, s aggódó tekintetet. Luke. Tudtam, hogy mennyire is ellene van ennek a munkának, hiszen jelen volt, amikor a földre érkeztem egy előadás folyamán. Igyekeztem kizárni ezeket az aggasztó gondolatokat, és csak is a mozdulataim kecsességére összepontosítani. Talán öt percet tölthettem a levegőbe, amikor is Melinda közölte, hogy befejezhetem. Lassan leengedett, s ahogy szilárd talaj érte mezítelen talpaim, Luke magához húzott.
- Csodás volt. - áradozott a nő - Komolyan mondom, hogy lenyűgöztél.
- Köszönöm.
- Volt már baleseted a munkádból adódóan?
- Egyszer leestem.
- Értem. - bólintott - Megnyugodhatsz, egyáltalán nem látszott.
- Rendben, akkor ha nektek is megfelel holnap este várunk titeket. Bejöhettek délután gyakorolni, ugyanis úgy tudom, hogy a barátod, Luke fog zeneileg kísérni.
- Igen.
- Oké, akkor holnap várlak Benneteket. - fogott velünk kezet Melinda
Visszasiettem az öltözőbe, ahol újra az utcai ruhámba öltöztem, és már Luke-ot kézen ragadva indultam meg kifelé a hatalmas építményből. Délután folyamán csak sétálgattunk a városba, s folyamatosan dicséretet egybekötve az aggódással hallgattam. Megunva ezt, szembefordultam Luke-al.
- Figyelj. Megígérem, hogy vigyázok magamra, és semmi baj nem lesz. - fontam nyaka köré kezeim
- Féltelek. Ez olyan nagy probléma lenne?
- Nem, egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg. Hízelgő, hogy ennyire törődsz velem.
- Szeretlek, baba.
- Én is Téged. - csókoltam meg röviden, s indultunk is tovább