14.rész*Egy átlagos nap

Sophie

Izgatottan vártam az estét, hiszen újra a magasba emelkedem majd közönség előtt. Luke is már várta, bár szóvá tette, hogy nem tartja a legjobb ötletnek. Az emlékek benne éltek, ahogyan bennem is. Ám én amondó vagyok, hogy igen is csinálnom kell, és a meghátrálásra gondolnom sem szabad. Eddig ez volt az életem és attól, hogy ő az életembe lépett még folytatnom kell. Tiszteletben tartani a másik fél döntését egy kapcsolat fontos meghatározása. Legalábbis én e véleményen vagyok. 

- Bébi, kész vagy? - hallottam az ajtó túloldaláról beszűrődő hangot 

- Egy pillanat. 

Az utolsó simításokat végeztem el magamon. Hajamat, amit szoros kontyba fogtam, hajlakkal rögzítettem. Szemeimet kihúztam és már késznek is nyilvánítottam magam. Visszasiettem Luke-hoz. Tekintete hamar elkalandozott rajtam. Derekamnál fogva magához vont, s nyakamat kényeztette édes csókjaival. Karjai közé omlottam, s ezzel Ő teljesen tisztában is volt. 

- Nem lesz egy kicsit sokat mutató ez a ruha? - hangja kemény volt

- Szerintem az időjárásnak kellően megfelel. 

- Megint az a nagy szád. - nyomott rá egy könnyed csókot 

- Muszáj mennünk? - nyögött fel fájdalmasan

- Minden rendben lesz. Kérlek hidd el. - simítottam végig borostás arcán - Amióta az eszem tudom, ezzel foglalkozom.

- Manó, múltkor is rossz vége lett. 

- Manó? - vontam kérdőre az új becenév miatt 

- A méreted. - mosolygott le rám 

- Lényegtelen. - forgattam meg szemeim - Egyébként is, így jobban meg tudsz védeni, s nyugodtan a karjaid közé férkőzhetek. 

- Ne tereld a témát. - bökött oldalba

- Lehetetlen alak vagy. - sóhajtottam fel

- Talán baj, hogy féltem a lányt, akit szeretek?

- Természetesen nem, és a lány jó szívvel is fogadja, és értékeli. Csupán annyit kér, hogy ne vidd túlzásba. - feleltem - Különben is, árt a cukiságodnak. - kacsintottam rá

- És még én vagyok lehetetlen. - nevetett fel 

- Ígérem neked, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és, hogy egyben térek vissza hozzád a földre, és talán este még meg is jutalmazlak valamivel. Természetesen csak akkor, ha ügyesen játszol majd. - húztam meg finoman alsó ajkát fogaimmal 

- Induljunk, mielőtt most teperlek le. - nyögött számba
- Milyen rossz vagy. - jegyeztem meg kuncogva
- De Te így szeretsz. - nyomott egy hatalmas puszit arcomra
Kézen fogott, míg én táskámat kaptam fel szabad végtagommal, és már indultunk is. Liftben szorosan tartott magához közel, s amint leértünk a mélygarázsba már az autója keresésre is indultunk. Ahogyan elfoglaltuk a helyünket már indította is a motort, s kihajtott a garázsból.
Út alig volt több kicsivel, mint negyed óra, így viszonylag hamar odaértünk. Út közben végig a combján volt a kezem, aminek láthatólag nagyon is örült. Amikor éppen nem volt szükség a sebváltóra, egybefonta ujjainkat. Elmerengtem azon, hogy igazából lefeküdtünk, oda adtam magam neki, még ha nem is Ő volt az első, akkor is egy komoly lépés a kapcsolatunk terén. Viszont nem mondtunk ki semmit, azon a bizonyos szón kívül. Eszembe jutott, hogy esetleg rákérdezhetnék, arra, hogy hányadán is állunk, ám hamar elvetettem az ötletet, hiszen biztos vagyok benne, hogy őrültnek nézne. Véleményem szerint messze áll attól a sráctól, aki csak úgy dobálózik azzal a bizonyos fogalommal.
- Merre jársz? - kérdezte, s csak akkor vettem észre, hogy a parkolóban állunk
- Csak elkalandoztam, ne haragudj. - mosolyogtam rá
- És elárulod, hogy merre is?
- Hagyjuk. - nyomtam egy amolyan bocsánat kérő csókot ajkaira, majd kipattantam a járműből
Táskámat magamhoz vettem a hátsó ülésről, azután pedig megvártam, hogy Luke csatlakozzon hozzám. Hamar meg is történt. Csípőmre tette hatalmas kezét, s úgy vezetett be a hátsó bejáraton, ami egyenesen az öltözőkhöz, és a porondhoz vezetett. Egyből az öltözőbe mentem, ahol magamra kaptam a gyakorló ruhám, és már vissza is tértem a hosszú anyag társaságába. Melinda mosollyal az arcán várt rám, míg Luke társaságát élvezte.
A szőke srác elő vette a gitártokból a hangszert, s egy székre ült le a vastag szivacstól nem messze. Lenézett rám, amikor is felvettem a kezdő pózt. Elkezdte pengetni a húrokat, majd a könnyed anyag is emelkedni kezdett velem együtt a magasba. Amikor elértem a megfelelő magasságot, és meghallottam Luke csodás hangját, elkezdtem végrehajtani a mozdulat sorokat. Mindent figyelmesen, ahogyan régen is, csináltam meg. Élveztem. Úgy éreztem, hogy egy részem visszatért, és ennek örültem. Az pedig, hogy ezt az egészet Luke-al élhetem át, még felemelőbb érzés volt. Boldog voltam.
Gyakorlás remekül ment. Dallam teljesen magával ragadott. Volt amikor elvesztem a csodás hangban, ami felém áramlott, ám hamar emlékeztettem magam, hogy oda kell figyelnem, s végigvinnem a mutatványt. Ahogyan a dal a végéhez közeledett, s az utolsó akkordok csendültek fel, én úgy kezdtem el ismételten megközelíteni a földet. A kezdő pózba érkeztem vissza, s fújtam egyet. Felálltam, miután lecsavartam magamról az anyagot.
- Nagyszerű. - nézett büszke tekintettel engem Melinda - Csodás párost alkottok.
- Köszönjük. - bújtam Luke-hoz
- Komolyan mondom, hogyha nem utaztok tovább, szívesen látunk a társulatba mind a kettőtöket.
- Nem hiszem, hogy ezzel élnénk, de újra csak megköszönni tudjuk. - feleltem
- Átgondoljátok legalább?
- Mindenképpen. - felelte Luke, s hajamba csókolt
- Még fél óra van a kezdésig. A ruhádat az öltözőben találod, és ha szükséged van bármire, szólj. - ismertette a helyzetet Melinda
- Rendben. - fogtam meg a szeretett fiú kezét
- Harminc perc múlva a porondnál várlak benneteket. - ezzel magunkra is hagyott
Luke visszahelyezte a gitárt a tokjába, majd kézen fogott, s besétáltunk az öltözőbe. Letette a fotelbe a hangszert, míg én a kanapén terültem el. Azonnal felemelt, s az ölébe ültetett. Combjai mellett pihentek lábaim, míg kezeimet nyaka köré fontam. Homlokát enyémnek döntötte. Egymás tekintetében vesztünk el. Csend volt, ami kellemesen telepedett le a kis helységre. Orrát enyémhez dörgölte, s apró puszit nyomott rá. Ez a kis gesztusa jobban megdobogtatta a szívem, mint bármilyen más dolog. Élveztem ezeket az érintéseit, hiszen számomra mindegyik kincsnek számít. Hatalmas tenyerei a combomon simítottak végig, egészen fenekemig. Belemarkolt, s még közelebb húzott magához.
- Annyira őrülten szexi vagy ebben a feszülős ruhában. - motyogta ajkaimra
- Elfogult vagy.
- Rohadt életbe. Hogyan is lehetnék elfogult? - meredt rám - Kibaszott féltékeny vagyok minden hímneműre, aki csak egy pillantást is vet rád.
- Komolyan?
- Remélem, hogy ez csak költői kérdés volt.
- Akkor barátkozz meg a fellépő ruhámmal. - próbáltam meg kimászni öléből - Luke, engedj. - kuncogtam kislányosan
- Maradj még. - nyomott nedves csókokat nyakamra
Szemhéjaim önkényesen adták fel a szolgálatot, és csukódtak le. Beleremegtem minden érintésébe, apró csókjába, nyelve kényeztetésébe. Felkarjait markolásztam, hogy biztosan tartsam magam. Fenekemet továbbra sem engedte el, míg ajkai enyéimre nem találtak. Csókja forró, és vágyakozó volt. Nyelve megkereste enyémet, s vad táncra hívta. Testem felhevült. Remegtem és egyre többre vágytam. Hajába túrtam, s ajkairól nyakára tértem át, és halmoztam el ajkaim csókjaival.
Hirtelen eszméltem fel, amikor is már a trikóm alá vezette vándorló ujjait, és érdeklődve fedezte fel a bőrömet. Homlokom övének támasztottam s lihegtem. Teljesen belelovaltam magam, de szerencsére még időben leállítottam mind a kettőnket.
- Készülnöm kell. - suttogtam, s nyaka hajlatába temettem pirosló arcom
- Megint pofára estem. - nevetett fel - Este az enyém vagy, Nyuszi
- Senki másé. - mondtam, és egy utolsó puszit nyomtam duzzadt szájára
Lemásztam az öléből, és az asztalhoz mentem, ami előtt elhelyezkedő székről elvettem a nekem kikészített igen keveset takaró ruhát. Mivel a helységhez nem tartozott fürdő, így kénytelen voltam előtte átöltözni. Már igazából kezdtem megszokni a dolgot, így feszengés nélkül kaptam le magamról az egyszerű leggingszet és a trikót. Végig éreztem magamon az égető tekintetét. Rá néztem és egy puszit küldtem neki. Elmosolyodott.
- Ha nem szeretnéd, hogy az asztalra fektesselek kibaszott gyorsan felveszel valamit arra a formás fenekedre. - arca komoly volt
- Nyugi nagyfiú. - nevettem
Vissza fordítottam figyelmem az öltözködésre. Magamra kaptam a kifeszített ruhát. Egy egybe részes torna dressz volt, aminek a jobb ujja hosszú volt. Fekete színben pompázott. Megigazítottam magamon. Tükörbe egy könnyed sminket tettem fel arcomra, míg hajamra egy kis lakkot tettem fel. Amikor el pakoltam megéreztem csípőm köré fonódó kezeit. Nyakamba fúrta arcát, s pici puszikkal halmozta el a bőröm. Lehunyt pillákkal élveztem édes kényeztetését. Hasamra simítottam kezem, ahol a keze pihent, s össze kulcsoltam ujjainkat. Szembe fordultam vele és egy finom csókban részesítettem. Szorosan fogta a csípőm és ajkait erőteljesen nyomta enyéim ellen.
- Mennünk kell. - motyogtam elhalt hangon
- Nehezen engedlek el. - sóhajtott fel fájdalmasan
Kezén fogott, míg másik kezével a gitárját fogta meg. Lassan sétáltunk előre a hosszú, már kihalt folyosón. Porond melletti takarásban húzódtunk meg a többi fellépővel együtt. Melinda oda jött hozzánk és sok szerencsét kívánt. Kezdetét vette az előadás. Érdeklődve néztük végig a tehetségesnél tehetségesebb szereplőket akiket a közönség lelkes tapssal díjazott. A hangulat átmelengette a szívemet. Jó érzés volt újra ebben a légkörben lenni még ha nem is a saját munkahelyemen voltam amit már megszoktam.
Luke magához húzott és úgy figyeltünk. Vállára hajtottam a fejem, míg ő a hátamat simogatta. Kellemes férfias illata az orromba kúszott, ami nyugtató hatással volt rám. Az a minimális izgalom ami eddig bennem lakozott hirtelen eltűnt. Felnéztem rá.
- Készen állsz?
- Igen. - mosolygott le rám
Az utolsó előtti fellépő volt, ami után mi következtünk. Izgatott voltam ismételten. Nyugtatóan megpuszilta a halántékom és kedvesen rám mosolygott. Viszonoztam. Nagy tapsolásra lettünk figyelmesek, ami arra adott utalást, hogy mi vagyunk a következők. Kezén fogott és amikor a porond sötétségbe borult mi ki léptünk és elfoglaltuk a helyünket.
Az ismerős akkordokat hallottam meg, míg a selyem anyag a magasba kezdett emelkedni velem együtt. Amint a megfelelő magasságba értem neki is kezdtem a műsor számnak. Mindent pontosan csináltam. Luke hangja melengette a szívem, és erőt adott. Közönségnek tetszett az előadásom. Tapsoltak, míg a gyerekek sikítottak. Mosolyomat magamban őriztem. Komoly tekintettel koncentráltam. Pontosan hajtottam végre a mozdulatokat. Lepillantottam az éneklő barátomra, aki egy bíztató mosolyt küldött felém. A dal lassan véget ért, így elkezdett lejjebb engedni Melinda, és ahogyan befejeződött, én is békésen feküdtem újra a porond közepén. Lassan kiszabadítottam magam a selyem anyaga közül, és felálltam. Barátomhoz sétáltam, és mellé állva, ujjainkat összefonta és meghajoltunk. Elindultunk hátrafelé, hatalmas mosollyal az arcunkon.
A takarásba egyből magához húzott, és ajkait enyéimre nyomta. Csak egy lusta csókot hagytam ajkain, majd elhúzódtam tőle, és mellkasába fúrtam arcom.
- Gratulálok, csodásak voltatok. - áradozott
- Köszönjük.
- Maradtok még velünk?
- Mennünk kell, sajnáljuk. - felelte Luke
Elköszöntünk mindenkitől, és az öltözőbe mentünk, ahol is egyből sietve átöltöztem, és már indultunk is vissza a hotelhez.

Ps.: Nem valami eseménydús és társaira sikeredett a rész..Sajnálom. Telefonról írom a részeket.. ha van elírás bocsánat.
FONTOS: társ íróm lett, egy olyan lány, aki az olvasóm, és egyben író is. én imádom az írásait, és ezért is gondoltam rá. elfogadta.. így a következő részt már Ő hozza nektek a jövő héten. :) Xx