2014. június 4., szerda

9.rész*Boldogság

Sophie

Szemhéjaim még szorosan ragaszkodtak egymáshoz, ám már magamnál voltam. Éreztem, ahogyan az ablakon beszűrődő nap égeti bőröm, s a lágy szellő se kímélt. Ám egy valami nagyon is felkeltette az érdeklődésem.
Hátam egy feszes mellkasnak simult, míg csípőmön, a trikóm vékony anyaga alatt, a bőrömön, egy tenyér pihent. Lassan, apró pislogásokkal szoktam meg a fény erejét. Takaró nem fedte testem, csupán a mögöttem elterülő személy melegített kellemesen. Igyekeztem nem felébreszteni, amíg megfordultam karjai között. 
Ám már késő volt. Csodás tekintettel találtam szemben magam. Ujjai lassú mozgásba kezdtek a hasamon, míg közelebb férkőzött hozzám. Lábaink összegabalyodtak, de egyáltalán nem bántam. Be kellett magamnak is vallanom, hogy felettébb tetszett a helyzet. Élveztem a kis érintéseket érzékeny bőrömön, miközben végig egymás tekintetében vesztünk el.
- Jobban vagy? - törte meg a csendet
- Igen, köszönöm. - húztam mosolyra ajkaim
- Nincs mit megköszönnöd. - ujjai már arcomat cirógatták - Szívesen figyeltem rád, és tartottalak karjaim között. 
Arca vészesen közel volt hozzám. Nyeltem egyet, ahogyan mámorító férfias illata érzékszervembe merészkedett, s teljesen magával ragadott. Hüvelyk ujjával ajkaimat fedezte fel, ám szemei végig enyéimen maradtak. tökéletes arca vészesen közeledett enyéméhez.
- Luke. - motyogtam elhaló hangon
- Sh. - emelkedett fölém - Minden rendben, bébi. - orrainkat összeérintette
Szemeimet lehunytam, ahogyan ajkai bőrömet érintettét. Gyengéd puszikat hagyott az arcomon, az államon, a szám sarkába. Combjaim közé furakodott. Egyik kezét levezette, s végigsimított fedetlen combomon. Ziháltam.Érintései égették bőrömet. Teljesen felhevültem. Mellkasa enyémnek nyomódott, még úgy is, hogy kezén tartotta saját súlyát. Ajkai még mindig arcomat halmozták el érzéki puszikkal, ám orrát ismételtem enyémhez simította. Felnéztem rá. Szemei csillogtak.
- Luke, azt mondtad.
- Mit? Mit mondtam? - kérdezte féloldalas mosollyal
- Hogy nem akarsz engem. - nyögtem ki nagyon halkan
- Láttad már magadat? Gyönyörű vagy, és még jó fej is. - kacsintott - De most komolyan. Ha elég állok azzal, hogy meg akarlak szerezni, mit feleltél volna?
Sokkolt a hirtelen jött őszintesége. Kezeimet felemeltem, és míg egyiket nyaka köré tettem, másikkal végig simítottam arcán, ajkaim. Ujjamat hűvösen érintette a fém karika szája szélében. Nyelvét kidugta, ajkait ezzel megnedvesítve. Óvatosan még közelebb húzódott, és ajkai enyéimet érintették. Mind a két kezemmel húztam tarkójánál fogva magamhoz, ahogyan szinkronban mozogtak ajkaink.
Puha ajkak voltak, még is keményen csókolt, s szenvedélyesen. Minden testrészem bele remegett, és már most többé kiáltott. Oldalamat simogatta. Bőrömet perzselte. Szájába halt el egy nyöszörgésem, ahogy kezdtem érezni izgalmát nekem feszülni, pedig még semmi komolyabbat nem tettünk. Nyelve enyémet érintette, s finom, érzéki táncba hívta. Szívta magába. Gyengéd volt, s egyszerre vad.
Elszakadt tőlem, és nyakamba temette arcát. Szuszogott, miközben próbálta vissza terelni magát a helyes útra. Hátán simítottam végig, aztán vissza vezettem arcához és elértem, hogy rám nézzen.
- Mit csinálunk? - tettem fel a kérdést igen bátortalanul
- Csókolózunk. - mosolyodott el kajánul - Imádom az ajkaid ízét. - nyomott egy kis puszit számra
Kis ideig még feküdtünk egymást ölelve, aztán mondta, hogy kelljünk fel, s induljunk vásárolni. Amint mindenünket összepakoltuk, elhagytuk a szobát, kijelentkeztünk és indultunk is.

****

- Máris jobb rád nézni. - jegyezte meg az autóban Luke, vásárlás után
- Miért is?
- Vidámabbnak tűnsz. - mosolyodott el, és fedetlen combomra tette kezét
- És, ha ez másnak tudható be?
- Ó, és minek is?
- Találd ki. - feleltem
Rádiót kezdtem kapcsolgatni, hogy valami jó adót találhassak, ahol igen jó zenéket játszanak. Lerúgtam a szandálom, és az előttem lévő műszerfalra tettem fel lábaim. Ablakon néztem kifelé, miközben lábamon ütöttem a jó hangulatú, vidám zenének ütemét, amit éppen játszottak.
- Mi van? - kérdeztem, amikor is nevetni hallottam a vezető srácot
- Aranyos vagy.
- Ugyan.
- Komolyan. Soha nem láttalak ennyire felszabadultnak.
- Tudod, hogy mi volt az oka ennek az egésznek. - néztem rá - Tudod szarul érzem magam, amiért kezdem rendeszedni magam. - vallottam be
- Bébi. - fonta egybe ujjaink, és csókolta meg kezem - Egyáltalán nem baj, ha boldog vagy. Megértem, hogy szeretted, vagy még mindig szereted, de már nincs melletted, és jogod van a boldog, és felszabadult élethez. Bárki más mellett.
- Lehet igazad van, de akkor is új ez nekem.
- Mennyire volt mély a kapcsolatotok? - kérdezte váratlanul
- Ő volt az első, és egyben egyetlen barátom.
- Igen, erről tudtam. Más érdekel. - nézett egy pillanatra rám - Teljesen átadtad magad neki?
- Luke. - nevetve ütöttem a mellkasába - Hogy kérdezhetsz ilyet?
- Egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Miért érdekel? Azt mondtad, nem akarsz velem lefeküdni.
- Hazudtam. - rántott vállat - Ugyan már Soph. Gondolhattad volna, hogy a csókod mennyire is az őrületbe kergetett.
- Otthon vannak a barátnőid, majd Őket megkapod.
- Nincs otthon senkim, főleg nem egy lány, vagy esetleg több. - hangja komoly volt - De térjünk vissza az eredeti témába. Mennyire vagy bevállalós?
- Komolyan ez érdekel? - horkantam fel
- Tudnom kell, hogy mire is számíthatok.
- Nem fekszem le veled, szóval nem hiszem, hogy annyira tudnod kellene.
- Ó, bébi ha elkezdem, nem fogsz tudni ellen állni nekem.
- Szerénységed határtalan, ugye?
- Csak ismerem magam, és kezdelek téged is elég jól kiismerni.
- Majd meglátjuk. - feleltem egyszerűen - Egyébként van valami terved? Mármint kéne alkalmi munka.
- Van pénzem bébi, ne aggódj.
- Ez így eléggé messze van a normális dolgoktól. Megértem, hogy tehetős vagy, de eszem ágában sincs kihasználni téged, és szerintem valami igazán jó mókás dolog még színesebbé tenné az utazásunk.
- Átgondolom, oké?
- Akkor meg kell, hogy győzzelek.
Rám mosolygott, majd vissza vezette tekintetét az útra. Tovább beszélgettünk minden általános dologról. Megálltunk egy kis étteremnél, ahol is egy könnyed késői ebédet fogyasztottunk el. Utána folytattuk utunkat, hogy estére szállás után nézzünk.
- Bébi. - apró puszikat éreztem arcomon - Megérkeztünk, gyere, menjünk. - suttogta
Kinyújtóztam, aztán erőt vettem magamon, és kiszálltam a párás sötétségbe. Hátra mentem mellé, és kivettem táskám. Ő is magához vette a dolgait, és amint bezárta az ajtótkat, már indultunk is befelé.
- Jó estét, egy szobát kérnénk. - mondta a recepción
Kérdően néztem rá, de nem foglalkozott velem, hanem csak átnyújtotta a kártyáját, elvette a kulcsot, és már kézen is ragadott. Liftben mellkasának dőltem. Nagyon fáradt, álmos voltam. Ahogyan kinyílt a fém ajtó, kihúzótt, és a szobánk keresésére indult.
Benn lepakoltunk a kanapéhoz. És hamar kikerestem a pizsamának szánt dolgaim, aztán fürdőbe mentem, egy nagyon gyors zuhanyra. Alig negyed óra után már az ágyban feküdtem. Luke is követte példám, aztán bemászott mellém. Leoltotta a villanyokat, szorosan testéhez vont.
- Jó éjszakát, baba. - adott apró puszit ajkaimra
- Neked is. - motyogtam, és már aludtam is

3 megjegyzés:

  1. Juuuuj nagyon jó lett ez a rész IS! Kár, hogy ritkán írsz ide... Várom a kövi részt. ^.^

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett ez a rész is.imádom a blogod:)

    VálaszTörlés