6.rész*A végtelenségig, és még tovább..

Sophie

Hosszú, folyamatos, végtelenek tűnő útszakasz. Ez amire emlékszem a hirtelen jött utazásunkkal kapcsolatban. Végig kifelé figyeltem, miközben a kis teret a zene töltötte be. Luke csak az utat figyelte komoly tekintettel. Néha egy - egy megjegyzést tett, amire olykor reagáltam is. Fogalmam sincs, hogy meddig bírtam ezt az egészet. 

Kedves ébresztés, arcomat finom ujjak simogattak, s édes szavak hallatszottak. Felnyitottam a szemhéjaim, és tekintetem egyből egybe kapcsolódott egy kék szempárral. Halványan elmosolyodtam zavaromba, mire Ő is. Eltávolodott tőlem, vissza helyezkedett a vezető ülésbe. Feljebb ültem, s akkor vettem észre, hogy egy hotel előtt parkolunk.

- Megérkeztünk. - nézett rám

- Tessék? Még is hova? 

- Itt töltjük az éjszakát, majd reggel megyünk tovább. 

Mire reagálhattam már volna, ki is szállt az autóból. Nehezen, de követtem Őt. Hátra mentem mellé. Kiszedte táskáinkat a hátsó ülésről, bezárta a járművet, és elindult befelé. Én csak álltam. Lábaim nem mozdultak. Fogalmam sem volt, hogy hol is vagyunk. Fő kérdésem az volt, hogy egyáltalán még Sydney-ben vagyunk-e?

- Nem jössz? - nézett vissza rám - Felőlem a kocsiban is aludhatsz, de gondoltam, hogy egy ágy kényelmesebb lenne. 

Bólintottam és már sietve követtem is befelé, a nagy épületbe. Az ajtónál megvárt, s együtt igyekeztünk a recepcióhoz. 

- Jó estét, két szobát szeretnék. - mondta 

- Üdvözlöm önöket. 

- Egymás mellettiket, ha kérhetem.

- Természetesen. - felelt a fiatal lány - Hány éjszakára?

- Csak ma estére. 

- 23 és a 24-es szoba szabad. - felelte - Készpénzzel vagy kártyával fizetnek? 

- Kártyával. - már nyújtotta is

- Luke, sajátomat szeretném én. 

Szúrós tekintettel nézett rám, de semmit nem mondott. Egyszerűen vissza fordult, és elintézte az utolsó simításokat. Aláírta a papírokat, és már mentünk is a lifthez, ami a megfelelő emeletre vitt. Csendben sétáltunk végig a folyosón, egészen a szobákig. Megálltunk, átnyújtotta Luke a 24-es szobának kulcsát.
- Hát akkor holnap látjuk egymást. - kezdte - Jó éjszakát.
- Neked is. - motyogtam, s már nyitottam is az ajtót
Megvárta míg beérek, és bezárom az ajtóm. Hallottam, hogy csak utána ment be a saját szobájába. Táskámat ledobtam a fotelbe. Körbe néztem a helységbe. Egy hatalmas ágy volt, az ablakkal szembe, míg másik oldalon egy ajtó nyílt, tágas fürdőbe vezetve. Pár bútor kapott még helyet.
Kivettem a neszesszerem, egy tiszta pólót, és fehérneműt, majd a fürdőbe vonultam, egy gyors zuhanyra. Megmostam fogaim, arcom, majd bele bújtam a pizsamámba, s már vissza is siettem a ma esti hálómba. Bebújtam a kényelmes ágyba, s oldalra fordulva próbáltam meg álmaimba visszatérni.
Talán pár percre hunyhattam le szemeim, amikor is gitár akkordokat hallottam a túlsó szobából. Igyekeztem kivenni, hogy honnan is jöhet, s rá kellett jönnöm, hogy Luke az aki gitározni kezdett. Egyszerű dallamot játszott, még is imádtam. Megnyugtató volt, szinte altatóként hatott rám. Csukott szemekkel hallgattam a dallamsort, s így merültem álmaimba.

****

Reggel hangos kopogtatásra ébredtem. Mivel nagyon is kitartó volt, az ajtó túloldalán lévő személy, nyűgösen vettem erőt magamon pár perc eltéve, s indultam meg ajtót nyitni.
- Normális vagy? - néztem Luke szemeibe - Hány óra van?
- Úgy tizenegy múlott pár perce. - felelte, s becsukta maga mögött az ajtót 
Visszaakartam mászni az ágyba, meg csípőmnél fogva ragadott meg, és tartott vissza minden élvezettől. Kérdően néztem rá.
- Indulunk. Nyomás készülni. - biccentett a fürdő felé - Van öt perced.
- Ezt ugye viccből mondtad?
- Nem, teljesen komoly vagyok. - mosolygott féloldalasan - És éhes. - tette hozzá
- Ennyi idő alatt a fogmosással végzek csak.
- Hát akkor csipkedd magad. Tudod a lazaság szexi. - kacsintott rám
- Menthetetlen vagy. - csaptam be fürdőm ajtaját
- Már csak négy perced maradt. - kiáltott
Gyors fogmosást követően, hajamat egy kontyba kötöttem, míg egy könnyed sminket vittem fel arcomra. Magamra kaptam az egyik rövidnadrágom, egy laza póló társaságában. Cipőmbe bújtattam lábam, és már vissza is siettem a türelmetlen sráchoz.
- Pontos voltál. - jegyezte meg, s végigmért
- Ne bámulj.
- Imádom a pólód, és a nadrágod sem rossz, de mi ez a színtelenség? A lányok általában nem élénk színekben mutatkoznak?
- Ne kíváncsiskodj. - motyogtam - Az előbb még éhes voltál, siessünk, ne hogy éhen halj nekem.
Felkaptam a táskám, és már az ajtónál is álltam. Nevetve követett. Recepciósnak leadtuk a kulcsokat, megköszöntük, és már mentünk is az autóhoz. Mindent betettünk a hátsó ülésre, s beszálltunk mi is.
Egy gyors étterem előtt parkoltunk le, ahova Luke szinte hatalmas léptekkel igyekezett befelé. Ezúttal én rajtam volt a sor, hogy kinevessem mohóságát.
Étteremben pár vendég volt csak, akik halkan beszélgettek. Luke kézen fogott, s egy félreeső asztalhoz húzott, amit elfoglaltunk. Pincér lány megjelent, mi pedig leadtuk az ital rendelésünket. Szempilláit rebegtette, miközben beszélt. Egyik lábáról másikra illegett át, ahogyan illegette magát. Miután távozott nevetés tört rám.
- Engem is beavatsz? - nézett rám Luke
- Csak tetszettél neki. - vontam vállat
- És ez volt ennyire vicces?
- Majdnem elfolyt miattad, észre se vetted?
- Nem igazán érdekel mostanában senki. - vont vállat
- Oh, értem. - hajtottam le fejem
Étlapot kezdtem el fürkészni, s a legmegfelelőbb ételt kiválasztani. Nem szokásom a gyors étkezdékben enni, így nehéz döntés volt, hogy mit is válasszak. Sültek voltak, amikért nem nagyon rajongok, főleg nem reggeli időszakban. Sikeresen kiválasztottam egy salátát. Lány visszatért az italainkkal, s hasonlóan bájologni kezdett. Vissza kellett fojtanom a nevetésem, és ezt Luke is látta. Rám kacsintott, s a lányra emelte kék íriszeit.
- Egy cézár saláta lesz, és egy hamburger, krumplival. - adta le a rendelésünket - És a telefonszámod.
- Tessék? - akadozó lélegzettel, vöröslő arccal nézett a lány
- Jól hallottad cica.
Feljegyezte a rendeléseket, s távozott az asztalunktól. Bele ittam a jeges teámba, hogy le tudjak nyugodni egy kicsit. Luke szemét módon viselkedett a lánnyal, még is tetszett a dolog.
- Remélem élvezed a műsort.
- Ó nagyon is. - feleltem
Telefonja csörögni kezdett, így egyből fogadta a hívást. Mindvégig Őt figyeltem, ahogyan kifelé bámulva az ablakon, kinéztem, határozottan beszélt. Szavaiból ítélve apja volt az. Egyáltalán nem örült a beszélgetésnek, de tűrte egy ideig. Amikor viszont vissza tért a vékony, modell alkatú lány, bontotta a vonalat. Letette mind kettőnk elé a kért ételt, s amikor el akart sétálni Luke elkapta a kezét.
- Hé cica, valamit elfelejtettél. - állt fel vele szembe
- Már is pótlóm, elnézést. - nyelt nagyot, s vette elő jegyzetét - Semmit nem felejtettem el.
- A telefonszámod. - hajolt közel hozzá, s fülébe suttogott
Lány arca egyből sötétebb pirosra váltott. Már számomra is kellemetlen volt ez az egész játszadozás, vagy talán még sem csak szórakozás az egész? - tettem fel magamban a kérdést. Luke teljesen komolynak tűnt, egy minimális meghátrálást sem véltem felfedezni rajta.
- Kérem, engedjen el. - nyögte ki a szavakat nehezen a lány
- Ugyan már cica.
- Luke, kérlek, hagyjad. - szólaltam fel komolyan
Rám nézett, elengedte a lány kezeit, aki már sietve távozott is köreinkből. Luke vissza ült velem szembe, és nevetni kezdett. Annyira kisfiús volt, hogy eszem elhagyott, s én is mosolyogni kezdtem.
- Nem vagy normális, teljesen megrémisztetted.
- Ő nyomult. Te mondtad, hogy oda van értem, én csak esélyt adtam neki, de hát sajnálatos módon nem élt vele. - nevetett, s bele ivott az italába - Inkább együnk, és induljunk tovább. Jó étvágyat.
- Neked is.

****

Forróság volt, az ablakokat le engedtük. Túl zártnak éreztem magam, így Luke engedett, s a légkondit kikapcsolta. Lábaimat kilógattam az ablakon, s kényelmesen élveztem az utazást. Bár még mindig fogalmam sem volt, hogy hova is tartunk, de valamiért bíztam Luke-ban, így nem tettem fel neki újra a kérdésem. 
- Annyit azért árulj el, hogy mikor is találtad ki ezt az egészet. - néztem rá
- Tessék? Miről beszélsz?
- Erről az őrültségről, amiben benn vagyunk.
- Már mondtam, hogy váratlan, hirtelen ötlet volt. - adta a választ
- Hát persze, ezért volt bepakolva a táskád, és a gitárod is. - néztem rá komolyan - Egyértelmű, hogy azért jöttél értem.
- Túl sokat gondolkozol. Engedd el magad.
- Szerintem már lazábban veszem, mint tegnap.
- Így igaz, és ennek nagyon is örülök.
- Azért elmondod, hogy még is mennyi ideig fog tartani ez az egész?
- A végtelenségig, és még tovább...