3.rész*Mr.Gyönyörű

 Sophie

Egyáltalán nem vártam, hogy az előadásnak vége legyen. Köztudott, hogy a show végén minden szereplő kivonul, és közösen hajolnak meg. Ez még vissza volt számomra.
Takarásban ültem, és csak vártam. Tisztában voltam azzal, hogyha újra a porondra lépek, és megpillantom Őt, a levegővétel is nehezebbé fog válni.
Őszintén nem értettem saját magamat, hogyan is gondolkozhatom rá így. Fogalmam sincs, hogy ki is az a személy. Két alkalommal, pár percre láttam csak, még is igen nagy hatással van rám. Közelről nem láthattam, de azt tisztán észrevettem, hogy szemei mennyire is magával ragadóak. Égszínkékek. Tipikusan annak a szépfiúnak titulálnám, aki sok lányt ledönt a lábáról. Nem mondtam volna meg róla, hogy itt fogom viszont látni, pont egy cirkuszban.
Vége lett az utolsó műsorszámnak is. Elsötétedett minden, és az előadók felsorakoztak a már szokásosnak mondható sorba. Nagyot nyeltem, miközben felálltam, és barátnőm mellett elfoglaltam a helyem. Feszengtem. Ezt persze Lucy előtt nem tudtam tagadni.
- Mi történt? - nézett rám - Feszültnek látszol.
- Csak fáradt vagyok. - mosolyogtam rá halványan
Úgy tett, mint aki tényleg elhitte, pedig egyértelmű volt, hogy mennyire is átlátszó vagyok a számára. Tisztában volt azzal, hogyha leplezek valamit. Örültem, hogy ott, abban a pillanatban nem firtatta a dolgot, de tudtam, hogy az öltözőnkben nem szabadulok Tőle és a magyarázkodás elől.
Mély levegőt vettem, és igyekeztem összeszedni magam. Tini lánynak éreztem magam, aki fél minden új dologtól. A takaró függöny szétnyílt, reflektor megvilágította annak helyét, zene felcsendült, miközben a házigazda sorolta a neveket. Megkezdődött az utolsó jelenés.
Hallottam, ahogyan az én nevemet mondták. Mosolyt varázsoltam arcomra, mély levegőt vettem, és kényszerítettem magam, hogy lábaim a porondra vezessenek. Tapsolt a közönség, én pedig kecses, elegáns léptekkel haladtam végig. Integettem a gyerekeknek, akik lelkesen tapsoltak, és integettek. Végül beálltam a helyemre. Végignéztem hatalmas mosolyommal az embereken, amíg tekintetem meg nem akadt azon a bizonyos személyen. Csillogó kék szemei engem fürkésztek, míg ajkait féloldalas mosolyra húzta. Látvány lélegzetálítóan gyönyörű volt. Soha nem gondoltam még ilyet egyetlen egy sráccal kapcsolatban sem. Még Andrew-al kapcsolatban sem fordult meg ilyen a gondolataimban.
Egyáltalán nem zavartatta magát. Éreztem, hogy arcom színe irigylésre méltóan erőteljesebbre vált. Mosolya még nagyobb lett, míg az enyémet erőltetni kellett, hogy arcomon maradjon. Feszengtem. Ez számára is tökéletesen látszódott. Nem igazán voltam annak gyakorlottá, hogy elrejtsem az érzéseim, a gondolataim.
Mindenki elfoglalta a saját, már jól megszokott helyét. Igyekeztem kizárni, nem tudomásul venni az idegen jelenlétét. Szerencsémként szolgált, hogy alig két - három percet vett igénybe a végső búcsúnk. Ezalatt a pár perc alatt elég sokszor fonódott egybe tekintetünk, míg én akkor is éreztem a perzselő érzést, amikor másra fordítottam figyelmem.
Utolsó pillantásomat méltattam neki. Arca komoly, feszes volt. Már egyáltalán nem engem figyelt, hanem a túloldalon valakit. Nem ismertem Őt, fogalmam sem volt személyiségéről, és is egyből tisztává vált számomra, hogy mennyire is ideges. Mielőtt végleg elhagytam volna a porondot, fordított rám egy másodpercnyi időt, amiben mosolyával ajándékozott meg újra. Fogalmam sem volt arról, hogy miért, de azonnal viszonoztam, és el is tűntem a takarásban.
Lucy lépteit hallottam magam mögött a hosszú folyosón. Nevemet nem mondogatta, de ismerem, és biztos voltam abban, hogy amint ránk csukódik az öltöző ajtaja, szavakba önti a gondolatait. Így is lett.
- Rendben van Sophie Alston. - állt meg mellettem, asztalomnak támaszkodva - Ki volt az a kékszemű, szexi srác?
- Hogy kicsoda? - kérdeztem vissza egyből
- Ó nem, nem játszunk ilyet. - nevetett fel - Mindent tudni akarok.
- Jó, legyen. - sóhajtottam, és ránéztem - Előre szólok, hogy semmi izgalommal teli dolgot nem fogsz hallani.
- Elég a köntörfalazásból. - csattant fel
- Délután láttam a starbucks-ban. Nézett, én is Őt. - kezdtem - Amikor fenn voltam a selymen, akkor láttam ismételten. Az előbbit pedig, szavadból kivéve láttad. Ennyi az egész.
- Nem is beszéltetek?
- Nem. Fogalmam sincs, hogy ki Ő. Ma láttam először, de közelebbről nem, és nem is tervezem.
- Ugyan már. Egyszer túl kell lépned.
- Kérlek, fejezd be most.
- Jó, legyen ahogy akarod. - emelte fel megadóan kezeit, és elvonult saját részére

Két héttel később...

Szombat. Nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára szabadságon, főleg ezen a napon. Főnököm mondhatni kényszer szabadságra küldött. Mindennap a cirkuszban voltam, még szünet napon is. Próbaterem tárt karokkal várt, én pedig örömmel emelkedtem nap, mint nap a magasba.
Egész nap lakásomat csinosítottam. Ráfért a takarítás. Mindent a helyére tettem, letörölgettem és a szokásos dolgokat elvégeztem. Ezt követően bevásároltam, és késői ebédet készítettem.
Délután erőt véve magamon útnak indultam. Egyenesen egy virágodhoz mentem, ahol egy szép csokorra tettem szert. Következő megállóm a temető volt. Kilátogattam Andrew sírjához. Leültem a fűbe, miután a csokrot elhelyeztem. Ültem és csak néztem előre a sír felíratott, a nevét. Hiába nem volt mellettem a mindennapokban, számomra valahogy még sem tűnt el. Gondolataimban mindig visszatért hozzám. Visszaemlékeztem a boldog pillanatainkra. A hosszú átbeszélgetett éjszakákra, a bókjaira, a csókjaira és minden egyes érintésére.

****

Könyvet olvastam kanapémon ülve, miközben a tv-ben, az egyik zenecsatornán játszódó zenék dallamai töltötték be a teret. Rég volt már rá lehetőségem, így most megragadtam az alkalmat. Ám ez sem tarthatott sokáig. Telefonom csengőhangja csapta meg fülem. Készülékért nyúltam, ami az előttem elhelyezkedő dohányzó asztalon pihent. Kijelzőn Lucy neve villogott. Éreztem, hogyha felveszem valami őrültség elhadarásába kezd, de nem lehettem önző, így megtettem.
- Szia Lucy. - köszöntem
- Jó hallani a hangod kislány. - csendült fel vidám hangja
- Mit szeretnél?
- Talán zavarlak?
- Nem, dehogy. Csak gondolom, hogy célja volt a hívásodnak. - feleltem
- Na jó, előbb - utóbb úgy is mondanom kell. - nevetett - Este lesz egy szórakozóhelyen buli, és arra gondoltam, hogy kimozdulhatnánk.
- Komolyan ezért zavartál meg? - sóhajtottam
- Azt mondtad, nem zavarok. Különben is, csak egy csajos este. Ne parázd túl.
- Lucy, Te is nagyon jól tudod, hogy a csajos estéről nem egyedül távozol majd.
- Szíven ütöttél. - mondta drámaian - Kérlek, gyere. Neked is kell a kikapcsolódás. Esküszöm, hogy nem hoztam össze randit, és ott sem foglak semmivel nyaggatni.
- Valamiért még sem hiszek neked, de jó, legyen. - mondtam végül
- Nem fogod megbánni.
- Hát persze.
- Akkor este tíz körül érkezem. - hadarta - Taxival megyünk, mert kicsit messze van.
- Rendben van.
- Ja, igen. Még valami. - szólt közbe - Valamit szexit vegyél fel.
- Ezt a Te szádból eléggé érdekesen hangzott. - nevettem
- Hallgass, és tedd amit mondtam, Puszi. - bontotta a vonalat
Letettem telefonom magam mellé, és ismételten a könyvem sorainak szenteltem a figyelmem. Megszállott olvasók közé tartozom. Imádom az erotikusabb, még is finoman megfogalmazott könyv sorozatokat, trilógiákat. Andrew soha nem értette meg, hogy mit is szeretek ezekben a könyvekben. Igazság szerint még talán magam sem tudnám megfogalmazni.
Esti órákban végül rávettem a testem, hogy készülődnöm kell. Zuhanyzás után egy törülközőt csavartam magam köré, és a szekrényemhez mentem. Fogalmam sem volt, hogy mit is kellene viselnem az este folyamán. Régebben, még Andrew-al jártam ilyen helyekre, de akkor soha nem érdekelt, hogy mit is viselek. Számomra csak Ő létezett, és neki akartam megfelelni. Idegenek véleményei hidegen hagytak.
Pár perc után kikaptam fekete leggingsem és hozzá egy felsőt. Azonnal magamra is kaptam, majd szandálomba bújtam, és visszamentem a fürdőbe. Sminkelést soha nem vittem túlzásba. Egyszerű barnás füstös szemeket csináltam. Húztam szemhéj tussal vonalat és végül szempillaspirált tettem fel. Ajkaimat szájfénnyel kentem be.
Szobámba bepakoltam kis táskámba, aztán megnéztem telefonomon az időt. Már fél tizenegy is elmúlott. szerencsére barátnőm pár perccel később hívott, hogy a ház előtt vár. Nem is kellett több, indultam is. Arcomra mosolyt festettem miközben lefelé lépkedtem a lépcsőn. Taxiban ült Lucy, így sietve szálltam be mellé, és indultunk.
- Csinos. - nézett végig - Bár azért egy szoknyát magadra erőltethettél volna.
- Örülj annak ami van.
- Csak morcos ne legyél. Jó lesz, ígérem.
- Főleg, ha az első percben valami srácot rám állítasz.
- Ugyan. - horkant fel - Ilyennek nézel?
- Igen. - vágtam rá komolyan
Összenéztünk a kijelentésem közben, és elnevettük magunkat. Ő is tisztába volt saját magával. Ezzel egyáltalán nem sértettem meg. Poénra vette az egészet, amíg én komolyan gondoltam. A klub tényleg fél órás autózásra volt a lakásomtól. Fizettünk, és kiszálltunk.
Amint beérünk egyből rájövök, hogy ez nem egy szokványos hely. A zene szól, de olyan hangerővel, ami mellett normálisan lehet beszélgetni. Egy hatalmas üveg fal választ le egy teret, aminek a másik oldalán táncparkett, és a fénykeből, hangulatból, a vonagló tömegből ítélve igazán vad zene szólt. Lucy-val a bárpulthoz mentünk, ahol is egy - egy bárszéket foglaltunk el.
- Egy tequilát. - mondta a csaposnak
- Vodkaananászt kérnék. - mosolyogtam a srácra
Alig kellett várnunk az italokra. Beszélgettünk barátnőmmel, miközben az italainkat fogyasztottunk el. Lucy egyből kérte a következőt, míg én inkább egy sima ananász levet kértem. Nem állt szándékomban leinni magam. Soha nem vittem túlzásba az alkohol fogyasztását, és most sem szerettem volna. Andrwe mellett is csak egy maximum két pohár vodkát ittam. Megfelelő hangulatot, azt hogy ellazultabb legyek bőven elég volt.
- Hé, Sophie. - térített vissza a valóságba Lucy
- Bocsi. Hol tartottunk?
- Ott a pult végénél, ismerős az a srác.
- Itt élsz születésed óta, ez miért furcsa?
- Úgy értem, Ő a Te titkos idegened.
Erre a mondatára nagyon is felkaptam a fejem. Kíváncsian pillantottam a pult végébe, ahol valóban megpillanthattam a kék szemű, szőke hajú gyönyörű srácot. Egy kisebb társaságában volt. Beszélgettek, miközben alkoholt ittak. Fekete csőnadrágot viselt, barna bakanccsal, amit kikötve hagyott. Felsőtestén egy fekete V kivágású felső feszült. Látványa elsöprő volt. Tisztán látszott, hogy add magára, és nem az átlagos emberek közé tartozik, mint ahogyan a körében lévő emberek sem.
Túlságosan is figyelhettem. Tekintetünk találkozott. Első reakciója meglepődöttség volt, amit az öröm követett. Rossz fiús, még is csábos, féloldalas mosolyra húzta ajkait. Talán abból a minimális alkoholból, de merítettem némi bátorságot, és visszamosolyogtam. Hirtelen megszakította a szemkontaktust, és mondott valamit a körülötte lévőknek. Felállt, italával kezében, és megindult felém. Többiek nem foglalkoztak vele, tovább beszélgettek. Mosolya még mindig ajkain játszott, míg egyre közelebb, s közelebb került hozzám. Pillanatokon belül előttem állapodott meg, s lenézett rám.
- Magatokra hagylak. - súgta fülembe Lucy, és már kettesben is voltunk
- Szabad? - biccentett az egyik szék felé
- Persze. - feleltem, majd mély lélegzetet vettem
- Te nem iszol? - kérdezte
- Nem, kösz.
- Hú, valaki morcos. - vigyorgott rám
- Nem ismersz. - feleltem
- Valóban, de azt tudom, hogy remekül mutatsz a levegőben. Igazság szerint, így közelebbről is csodás a látvány.
- Valakinek bejött eddig ez a szöveged? - néztem rá komolyan
- Vad, és őszinte. - állapította meg
- Őszintén, mit akarsz?
- Először is a neved. - mondta, de nem feleltem így folytatta - Az enyém Luke.
- Mondanám, hogy örülök, de nem szokásom hazudni.
- Nyugi kislány. - nevetett, majd poharát szájához emelte
Szemforgatva álltam fel, és indultam barátnőm keresésére. Idegen, Luke utánam szólt valamit, de nem is figyeltem rá. Átmentem a másik helységbe. Zene üvöltött, alkohol szagot tisztán lehetett érezni, az izzadt dölöngélő tömegben. Beljebb mentem, de sehol nem találtam. Megálltam a táncparkett közepén és körbe néztem, bár ennek nem sok értelme volt. Körbe forogtam, mikor hirtelen két kezet éreztem meg magam körül. Egyenesen kifelé tolt maga előtt. Megfordúlni nem tudtam, erősen fogott, de még sem fájdalmasan. Újra a csendesebb helységben találtam magam, ahol szembe fordított magával a kezek tulajdonosa.

Ps.: Hát újabb nap, újabb rész. :) Igyekeztem tartalmasra írni, és hosszúra is. Mindenki döntse el, hogy ezek mennyire is sikerültek. VÉLEMÉNYEKET várom. Kérlek írjatok, mert a visszajelzés nagyon is fontos számomra. Köszönöm! xx