23.rész*Telhetetlen

Luke

Sokáig néztem éjjel, míg karjaim között egyenletesen szuszogott a csodás lány. Boldogsággal töltődtem fel annak köszönhetően, hogy szorosan, hozzám simulva aludt. Ujjaimmal finoman kisimítottam egy kósza tincset arcából, s egy gyengéd puszival ajándékoztam meg. Takarót magunkra húztam, míg csípőjénél ismételten átöleltem, s csak azután csuktam le szemeim.

****

Mocorgásra ébredtem. Felnyitottam szemhéjaim, és mosolyogva konstatáltam, hogy a karjaimban még mindig alvó lány fordult meg, ezzel mellkasomnak préselve hátát. Kezem még mindig a hasán pihent, amelyet ki is használva csúsztattam a felsője alá, s kezdtem simogatni puha, meleg bőrét. Kis keze megkereste enyémét, s ujjainkat egybefonta. Még közelebb húzódtam hozzá, apró mosollyal arcomon, és nyakába csókoltam. Mondott valamit, de számomra csak értelmetlen motyogásnak tűnt. Jót kuncogtam rajta, ami hatására szembe fordult velem, s mellkasomba rejtette el csodás arcát. Hátára simítottam tenyerem a takaró, s a póló anyaga alatt. Hideg kezeit hasamhoz érintette, mire ajkaimat egy kis hang hagyta el. Puha ajkai mellkasomat érintették meg, mire szemhéjaimat szorosan lehunytam. Másik kezem enyhén kócos hajában veszett el. Lejjebb csúsztam minimálisan, s saját ajkaimat arcára tettem.
Finom ajkai feljebb kalandoztak, s államon hagyott nedves csókokat. Felnyögtem a kényeztető érzés miatt, s még lejjebb hajtottam fejem, míg ajkaink nem mosódtak egybe. Egyre csak fokozódott a vágy, amelyre annyira vágytam. Ajkai kecsesen mozogtak enyéimen, míg vékony ujjai felcsúsztak nyakamhoz, onnan pedig tovább tarkómhoz. Csókunkat hamarabb mélyítettem el, mint azt gondoltam volna. Ajkaink finoman ízlelgették egymást, míg a forró csók nem váltotta fel.
Váratlanul ért, amikor a hátára fordult, s nyakamnál fogva hívott maga után. Vékony combjai közé könnyedén csúszott be csípőm. Kezei gerincem mentén simogattak, míg ajkaim nyakánál kalandoztak. Ajkai fülem mellett voltak, így sóhajait tökéletesen hallottam. Felemelkedtem, s homlokom övének döntöttem. Lassan, nagyokat pislogva nézett fel rám, ezzel mutatva csodásan ragyogó kékségét.
Kezeim csípőjén pihentek, és kis köröket írtam le ujjaimmal bőre felületén, míg tekintetünk nem engedte szabadon a másikét.
- Biztosan szeretnéd, hogy tovább menjünk? - kérdeztem halkan.
- Nem tudod letagadni a vágyad - mozgatta meg alattam csípőjét csábos mosollyal arcán.
- Manó, soha sem fogok tagadni semmit - pusziltam meg orra hegyét.
- Avassuk fel a szobát - pirult el saját kijelentésétől.
- Csak a szobát? - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Ne legyél telhetetlen - kuncogott, és lehúzott magához finom csókjába merítve ezzel ajkaim, amelyek csak érte égtek.
Csípőjét felfelé billentette ezzel előcsalva belőlem egy morgást. Újból nedves csókokkal halmoztam el nyaka ívét, míg kezeim felfelé gyűrték a felsőtestét takaró anyagot. Elszakadtam tőle, s segítségével megszabadítottam a felsőtől. Csupasz bőrünk összeért. Apró keze végigvándorolt testemen, egyenesen fenekemhez, amibe belemarkolt. Visszacsúsztatta kicsit feljebb bokszerem korcára, s benyúlt alá. Lesimította rólam az anyagot, majd én is hasonlóan cselekedtem. Lábait felhúzta hátamhoz. Sarkai a gerincem végén pihentek. Váratlanul ért, amikor is fordított helyzetünkön.
- Mindig is szerettem, ha fölöttem vagy - jegyeztem meg kajánul.
- Akkor élvezd ki - nyomott egy nedves csókot ajkaimra, amint kezét közénk vezette, s amint igazított helyzetünkön, magába fogadott.
Hátára felhúzta a takaró anyagát, amely zártsága miatt még intimebb, s meghittebb lett a pillanat. Kezeim közrefogták csípőjét, míg egy kényelmes tempóba el nem kezdett mozogni felettem. Kezeivel fejem mellett támaszkodott meg, miközben hajamat piszkálta. Ajkaink súrolták egymást, míg lélegzetünk egybeolvadt. Az én kezeim fenekén pihentek, ezzel is segítve, s ösztönözve a mozgásban. Néha egy - egy kisebb csókot is váltottunk.
Szívem őrült tempóban vert, ahogyan csodáltam magam fölött az általam oly nagyon csodált és szeretett lányt. Bizakodtam abban, hogy innentől kezdve semmi akadály nem fog közénk állni, s minden rossz szellemet kiűzünk magunk közül.
Haja függönyként omlott le körénk. Végigsimítottam combjain, majd egyik kezemet arcára helyeztem, megcirógattam és egy kellemesen lágy csókba invitáltam. Nyelveink élénken simogatták egymást. Mozgást egy pillanatra sem hagyta abba. Folyamatos tempót tartott, amiért nagyon is hálás voltam neki.
- Gyönyörűm - szaggatottan ejtettem ki e szót ajkaimon.
- Luke - suttogta, és arcát enyéméhez szorította.
Érzés, a vágy csak úgy emelkedett testemben, és ahogyan körülöttem megrándult, pontosan tudtam, hogy Ő is igen közel van a mámorhoz. Ajkait egyre több, élénkebb nyögés hagyta el, ahogyan enyémeket is. Összemosolyogtunk, s hevesen megcsókoltuk a másikat, amikor is átéltük az euforikus érzést.
Szorosan tartottam testemhez még jó ideig. Mellkasomon pihentette arcát, míg én hátát simogattam. Minimálisan felemelkedett, és megcsókolta szívem feletti területet, ahol megtámasztotta állát, és úgy nézett rám.
- Ilyen ébresztésben fogok részesülni mindig? - kuncogott édes hangján.
- Tudod, szívesen gondoskodnék róla.
- Örömmel hallom - mosolygott. - Van terved a mai nap folytatására?
- Esetleg egy közös zuhany?
- Telhetetlen vagy - ült fel nevetve, és mászott le rólam.
- Ne kérd, hogy beteljek veled - siettem utána, s húztam be magammal a hatalmas kabinba.

****

- Tudod arra gondoltam, hogy lemehetnénk a partra - mondtam a mosdónál állva, borotválkozás közben.
- Remekül hangzik - bólintott rá. - Akkor előbb menjünk el hozzám, majd után mehetünk is.
Amint felöltöztünk mind a ketten, már indultunk is Sophie lakásához. Út közben tanácsoltam neki, hogy a holnapi napon pakoljunk át a lakásba, és ha gondolja, adja ki a sajátját bérbe. Helyeselte, bár hozzá tette, hogy még át kell gondolnia a dolgot.
Én az autóban vártam, míg ő felszaladt a lakásba, hogy a megfelelő öltözetet öltse magára. Talán tíz perc telt el, amikor is mosolyogva egy kék ruhában, és szandálban tért vissza. Becsúszott mellém, és indultam is egyenesen a partra, ahol kisebb meglepetés várta.
- Mondd már el, Luke - nyaggatott lefelé sétálva a strandra, már sokadjára.
- Manó, légy türelmes, és megtudod - nevetve húztam magamhoz, s csókoltam halántékon.
Én már pontosan láttam a meglepetést, így még szélesebb lett mosolyom. Megérkeztünk a napozóágyakhoz, ahol hátulról már meg is támadták, minek hatására felsikított.
- Gemma - ölelte meg szorosan a lányt.
- Úgy hiányoztál - mosolygott Gem.
- Minden rendben? - lépett mellém Ashton.
- Tökéletesen - feleltem vigyorogva. - Nem is lehetne jobb.
- Levetted a lábáról, szó szerint, mi? - lökött vállba, mire mind a ketten elnevettük magunkat.
- Azért ne sajátítsd ki - öleltem meg hátulról barátnőmet, s csókoltam nyakába, miközben Gemma-nak céloztam mosolyogva a megjegyzésem.
- Ugyan Luke, Te mindennap vele vagy - húzta el tőlem, s indultak el a standok felé. 

22.rész*Váratlan fordulat

Sophie

Döbbentem álltam Ash előtt, aki komoly pillantásaival illetett. Fogalmam sem volt, hogy neki mi oka volt idehívni engem, és egyáltalán hogyan is került ide. Intett a szék felé, így elfoglaltuk helyünket. Gyomromban, s torkomban is gombóc keletkezett, s az idegzetem fájdalmasan mondott ellent mindennek. 

- Megtudhatom az okot? - hangom igen halkan szólalt meg. 

- Semmi hülyeséget ne képzelj be. 

- Sajnálom, de a rózsa, és a meghívás eléggé ... furcsa. 

- Tudnod kell, hogy nem önszántamból jöttem ide, s hagytam a hátam mögött mindent. 

- Gemma is itt van? - érdeklődtem.

- Nincs, csak én jöttem.

- Tehát Luke keze is benne van, igazam van? - szűrtem le a lényegét a dolgoknak. 

- Ismered - mosolyodott el. 

- Azt hittem - sóhajtottam fel fájdalmasan, s elpillantottam, mielőtt az emlékek hatására könnyeim a világra jöttek volna. 

- Tudok mindenről.

- Tudod furcsállom, hogy pont téged kért fel segítségnek, amikor is pontosan Te rád volt féltékeny a találkozásunkkor. 

- Volt is rá oka - szemeim elkerekedtek. - Nem, mármint csodás lány vagy, de szeretem Gemmát - magyarázta. 

- Kérlek Ash, térjünk a tárgyra. 

- Türelmetlen vagy még mindig - mosolygott rám kedvesen. - Figyelj, én nem tisztázhatok mindent, ugyanis Luke az akinek mesélnie kell. Volt nehéz korszaka, de ezt tőle kell hallanod. Én csak annyit kérek tőled, hogy tarts ki mellette, s higgy benne.
- Miért nincs itt Ő maga?
- Itt van - mosolygott, s mire visszakérdeztem volna, de az étterem színpadát kivilágították, míg máshol lejjebb vették a fényeket.
Ashton és én is a történéseket figyeltük, bár úgy tűnt, hogy Ash pontosan tudta mi is fog történni. Zene felcsendült, az ismerős dallamok pedig teljesen maguk alá temettek. Szívem őrült sebességet kezdett el diktálni, míg agyam teljesen kikapcsolt. Hallgattam csodásan rekedtes hangját, míg ajaki mozgása közötte le figyelmemet. Szemei könnyedén találtak meg engem, s mindent figyelmét nekem szentelte. Végig a szemeimbe nézett, amely az őrületbe kergetett. Apró mosoly jelent meg csodás ajkán, amit pirulva, s veszetten viszonoztam is. Ash rám vetett egy pillantást, majd lassan felállt, amiből csak annyit észleltem, hogy vállamat megérinti, s elhagyja a helyszínt.
A dal és az este tovább folytatódott, míg én nem voltam képes elhagyni a termet. Ültem, és csak hallgattam a melankólikus dallamokat, amelyek átjárták testem, s lelkemig hatoltak. Mélyen bennem megmozdult valami, valami olyan, amelyről eddig nem is tudtam. Új érzés árasztott el, és ragadt magával.
Minden tekintet őt figyelte, de ő rendithetetlenül leste minden mozdulatom, s mimikám. Dal pillanatait pontosan tudtam, így amikor már igen a végén járt, felálltam. Megremegett a hangja, de mikor elindultam irányába, nyugalom vette át izgatottsága helyét, s lassú. megfelelő tempóban zárta le az utolsó hangot is.
Taps hangja töltötte be a teret, ő pedig féloldalas mosolyával arcán köszönte meg a kedvességet. Kezét felém nyújtotta, én pedig könnyedén, gondolkodás nélkül csúsztattam bele enyémet. Felléptem a kis emelvényre, s kéz a kézben sétáltunk hátra.
Pontosan tudtam, hogy még bőven van miről beszélnünk, de ekkor ez nem számított. Közelsége minden gondolatomat eltörölte. Részegnek éreztem magam mellette, s ezzel ő is teljes mértékben tisztában volt. Levette gitárját, s a tokba helyezte, mielőtt felém fordult volna. Karjaiba vont, és szorosan ölelt. Illata csak még jobban nehezítette helyzetem, ahogyan az érintése is. Pilláimat szorosan hunytam le, s adtam át magam a csodás érzésnek, amelyet oly rég nem élvezhettem.
- Hiányzol, Manó - motyogta nyakamba.
- Luke - sóhajtottam fel.
- Tudom - szólt közbe. - Mesélnem kell neked, nagyon sokat - fogta arcom kezei közé. - De nem itt, hanem egy nyugodt helyen, ahol csak ketten vagyunk.
- Hogy újra összetörve magamra maradjak?
- Soha többet nem engedlek el - nyomott egy kis puszit ajkaimra, majd kézen fogott, s kivezetett. Parkolóban vacillálás nélkül ültem be mellé. Ám amikor egy csendesebb környékre hajtott, ahol csodás lakások voltak, megdöbbentem. Fogalmam sem volt, hogy mit keresünk erre. Lassan behajtott egy mélygarázsba, s amint leparkolt szállt is ki. Követtem példáját, bár kicsit taszított a helyzet. Mellém sietett, s kézen fogott. Vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban, de nem húzódtam el tőle.
Liftben feszengve álltam mellette, míg ő könnyedén derekamra csúsztatta kezét, s ismételten karjaiba vont. Arcomat mellkasán pihentettem, így várva érkezésünk a megfelelő emeletre. Kis hang csapta meg fülem, ezzel jelezve érkezésünk. Kihúzott a kis szerkezetből, a szemben lévő ajtóhoz. Könnyedén nyitotta ki, s engedett udvariasan maga elé. Halk "köszönőmmel" illettem, s beléptem a csendes, letisztult lakásba.
- Mesélsz? - kérdeztem egy kis idő múlva, amikor becsukta az ajtót mögöttünk.
- Üljünk le, kérlek. Kérsz valamit?
- Nem, köszönöm.
- Rendben.
Mellettem ült, de még is volt kettőnk között egy minimális távolság, amelyet vágyaim szerint azonnal megszüntettem volna, de tartottam magam. Erős maradtam, amennyire csak tudtam.
- Szóval, Ashton mennyit mondott neked? - érdeklődött
- Csupán annyit, hogy mesélned kell én pedig hallgassalak meg - feleltem. - Tudod, nagyon furcsálltam, hogy pont őt kérted meg arra, hogy beszéljen velem.
- Szinte a testvérem, nem is volt más lehetőségem.
- Még is féltékenységi rohamot kaptál miatta a múltban.
- Manó - húzott magához. - Minden férfinemű emberre féltékeny vagyok, aki csak rád vet egy pillantást is.
- Hülyeség - vágtam rá halkan. - Már tudnod kellene, hogy csak is Te vagy akire szükségem van - mondtam teljes őszinteséggel. - Miért hagytál magamra? - pillantottam fel rá.
- Oh, kicsim - ölelt át szorosan. - Tisztában vagyok a gondolataiddal, de nem, nem az történt. Soha nem csalnálak meg. Senki sem érdekel rajtad kívül. - simított végig arcomon.
- Titkolsz előlem valamit?
- Ha úgy vesszük, akkor igen - mondta, mire én kérdő pillantásommal illettem. - Komolyabbra szeretném fordítani a kapcsolatunk.
- Luke, bármennyire is hasonlóak a vágyaim, még is úgy érzem, hogy kizársz az életed egyik részéből. És az sem mellékes szempont, hogy múltkor csak simán leléptél, miután együtt voltunk.
- Bébi, sajnálom - fúrta nyakamba arcát. - Elhiheted, hogy szívesebben lettem volna veled az ágyban, meztelenül összebújva, mint a lakberendezővel egy megbeszélésen.
- Miről beszélsz? - távolodtam el, hogy szemeibe tudjak nézni.
- Jól hallottad - suttogta végzetesen közel ajkaimhoz. - Tetszik a lakás?
- Oh, amennyit láttam belőle, igen - válaszoltam. - Miért? Ez most mit számít?
- Soph, szeretném, ha ide költöznél velem.
- Micsoda? - döbbentem meg. - Luke, ezt szervezted a hátam mögött?
- Pontosan - húzott az ölébe. - A házam hatalmas, és a város másik végében van, így gondoltam tökéletes lenne nekünk egy ilyen kis lakás.
- Várj, ez gyors nekem - döntöttem homlokom az övének. - Ash mondta, hogy el kell mesélned valamit a múltadból.
- Igen, így van. Mesélni fogok neked, de nem most. Még nem állok készen arra, hogy felfedjem magam, de ígérem, hogy hamarosan mindent megtudsz. Szeretném, ha még ennél is jobban ismernél, s velem élnél. Minden vágyam, hogy esténként a te mosolygós arcodra aludjak el, míg reggelente karjaimban tartva téged ébredjek fel. Imádtam a napokat veled tölteni az utazásunkon.
- Luke, gyorsan haladsz - mosolyogtam le rá.
- Nem szeretnél velem élni? - csókolt bele nyakamba. - Minden reggel mellettem ébredni egy őrjítő éjszaka után? - suttogta csábosan, miközben édes puszikkal lepte el a bőröm.
Hajába túrtam, s pilláimat lehunyva élveztem mennyei kényeztetését. Combjaimon végigsimított, de megállt, és újra kék íriszeit enyéimbe véste.
- Velem alszol? Semmi más vágyam nincs jelenleg, csak hogy a karjaimban tartva téged aludhassak el.
Elmosolyodtam, s egy rövid puszit hagytam finom ajkain. Felemelt, és lábaimra állított, majd hamar csatlakozott hozzám, és vezetett a hálóba. Gyors zuhany után bebújtunk a friss takarók alá, ahol is szorosan vont karjaiba. Egymással szembe feküdtünk, így édes csókokat váltottunk, mielőtt véglegesen álmainkba merültünk volna.